Csak úgy mindenről...

Lassan elő kell majd keresni a télikabátomat, mert szerdától jön a kánikula...

Ha van az emberfiának mintegy köbméterre való szöges deszkája (úgy néznek ki, mint a tüskös disznó), akkor kézi fűrész és a körfűrész helyett érdemes keríteni egy dekopírfűrészt (szúrófűrész) - mihelyst tűzrevaló gyártásra adja a fejét. Először is, nem annyira fárasztó, mint a kézi recskázó. Másodszor, kevésbé balesetveszélyes, mint egy körfűrész. Harmadszor pedig, egy dekopírba való fűrészlap némileg olcsóbb, mint egy körfűrészbe passzoló korong... Úgy tizedannyiba kerül.

Bár egy kissé lassabban lehet vele metélkedni, mint egy tisztességes körfűrésszel, de ismétlem: ha szöget kap a fűrészlap, akkor az nem lesz teljes anyagi csőd. Ja, ágas-bogas ágakhoz is elmegy - ha nem túl vastagok.

[de lehet, hogy ezt már leírtam valahol?]

Végre egyszer igencsak finomra sikeredett a csilisbab, fel is írom a kéménybe korommal a reczipéjét.

Köll:

• Három kisebb fej vöröshagyma, vagy egy lóbaszó nagy,
• Két nagy gerezd fokhagyma,
• Harminc deka körüli darált hús,
• Harminc deka körüli (édes) fehér szárazbab,
• Egy kukoricza konzerv,
• Só, bors, chilipaprika, édespaprika, kaukkfű, oregánó,
• Egy-másfél deci paradicsomlé (házi főzésű),
• Kevés desznyózsír.

A vöröshagymát megpucolom, aztán karikára vágva félig üvegesre recskálom a tűzhelyen. A két gerezd fokhagymát jó apróra vágva hozzáadom a vöröshöz, hozzácsapom a darált húst, aztán addig buzerálom a tűz fölött, amíg frankón ki nem fehéredik a darált hús. Hozzácsapok három-négy buboz mokkáskanál őrőlt csilit, három-négy teáskanál fűszerpaprikát, s gyorsan elkeverem az egészet - mielőtt megég az anyag. Rá a víz, bele az előző nap leáztatott (lófaszt áztattam én azt le) fehérbab, bele a kukorica (leve nélkül). Pár kanálka só (érzés és ízlés szerint), oregánóból egy csipet, kakukkfűból egy gondolatnyinak a negyede. Amint elkezd rotyogni az elegy, mehet rá a paradicsomlé is. Ja, frissen darált feketebors úgy hét-tíz szemre való. Főzni kell. Körülbelül majd egyszer megfő.

Értetlenül állok ezen világban élő emberek élete, felfogása, tudatlansága (vagy írjam inkább úgy, hogy nem ismerik azt mivel szembekerülnek életük folyamán?) és az ezekből táplálkozó cselekedeteik között. Akik körbevesznek, akiket ismerek, akik... Szóval javarészt önmagukat ámítják a hamis biztonság és a hamis tudás illúziójával, a biztos jövővel, az 'én nem értek hozzá' stílusú dumával, meg egyebekkel.

Nem bíznak magukban, úgy érzik képtelenek megfelelni az álmaiknak - noha már nem is törekednek ezen álmok megvalósítására, s van aki már nem is emlékezik álmaira. Néha (mindig) csak a többi ember elvárásainak akarnak megfelelni, versenyt futni az idővel, a többi emberrel - bármi áron. Pénzt, vagyont, dicsőséget halmoznak (halmoznának), keresztül taposva érzéseken, érzelmeken, álmokon, életeken. Sokszor a sajátjukén is.

Valahogy képtelen vagyok megérteni az emberek azon tulajdonságát, mely miatt háborúk törnek ki, csoportok ölik egymást. A kisebbik baj az, hogy bombák robbannak, rakéták repülnek, lövedékek repkednek és csapódnak be milliárd számra.Nap mint nap. A nagyobbik baj az, hogy életek vesznek el, ezeréves dolgok mennek tönkre, mindezek felett senki sem törődik ezzel... Mert ami nem látszik, az nincs.

Aztán az emberek nemes eszmék és vallások miatt egymásnak ugranak, s olyan dolgokat tesznek, mi hitük és eszméjük ellenük való. Bár önmaguknak felmentést adnak az elkövetett bűnök alól. Mondván, hogy: „A cél szentesíti az eszközt.”

Lassacskán ismét el kellene bandukolni, s leadni a voksunkat valaki ellen. Deagecigyurcsány, deagecizorbán. Ennyi. A zemberek nem az észérvek alapján voksolnak (például az, hogy egyik párt ígérete sem betartható), hanem a kisebbik rossz elvét követik. Aztán minden negyedik évben más rakja a nyakunkba a kötelet. Aztán már el sem megy az ember választani, beletörődik a sorsába.

Nem értem én ezt a világot. Ahelyett, hogy azt néznénk miképpen segíthetünk valaki(k)nek, azt nézzük, hogy miképpen tehetünk nekik keresztbe...

Csíkos bazdmeg. Ráadásul képes a nadrágszáron keresztül felmászni az ember combjáig. Észrevétlen. Aztán csíp. Pontosabban harap és... No, mindegy is. Hirtelen nekiálltam vetkőzni a vegyszerbolt előtt. Ahogy utólag összeszámoltam a puklikat, olyan sokszor csípett a lábamba. Kábé hat-hétszer. Ezekből a csípésekből már csak kettő aktív. Az egyik viszket, a másik meg fáj. Jót is aludtam éjjel... Még szerencse hogy nem a tökömet, vagy ippeg a sztenlike hegyét marta meg...

A recskázás az a tevékenység, amikor az ember fia a nemi szervén lévő bőr ritmikus húzogatásával próbálja elősegíteni a fennálló feladat mielőbbi befejezését. No, ma én is ezt cselekedtem. Leszedtem a szárazbabot, a fejteni való babot, felrotáltam a zöldség helyét... Az állatok etetésén-itatásán kívül értendően. Holnap vetés és locsolás. Nem bízom én má' a hidegfrontba, meg a kiadós esőzésbe, meg a... Ja, főztem csilisbabot is. A macskák szerint ehető. De szerintem is.

Mint köztudott, az interneten leledző dolgok olvasása néha-néha végtelen ciklusba megy át, azaz már csak ezt a bejegyzést elolvasom, már csak arra linkre rákukkantok, de még csak ezt... Így lehetséges az, hogy valahonnan elindulva kilyukadtam az úgynevezett "rocket stove" nevezetű izénél*.

Mielőtt valami megépítése és elkészítése elkezdődik, kell valami makettféleség is, mely jóval kisebb, olcsóbb. s ráadásul minden kacat kéznél van a megépítéséhez. Az sem baj, ha percek alatt el lehet készíteni.

A fatüzelésű izé alapelve szinte megegyezik a faelgázosító kazánokéval, annyi különbséggel, hogy nincs benne mindenféle elektronika, ventilátor, ráadásul elképzelhető az is, hogy nem kell hozzá a központi fűtéshez nélkülözhetetlen elemek garmadája. Továbbá némileg olcsóbb a kivitelezése...

Ha jól vettem ki a külföldi leírásokból... Szóval itt is a fa az üzemanyag, csak egy kissé másképpen ég el, mint a hagyományos tűzterű kályhákban, kazánokban. Ez utóbbiakban a fa többnyire nem ég el tökéletesen, a keletkező füstben rengeteg szén-monoxid, illetve egyéb 'félig elégett' gáz van, a koromról nem is beszélve, melyeknek az útja a levegőben, illetve a kéményben ér véget. Amennyiben nem a fa elégetése a cél, hanem füstgázoké, akkor jócskán kevesebb lesz a károsanyag-kibocsátás, tökéletesebb lesz az égés, meg ilyen nyalánkságok. Bár.. Ami a nagy előnye a konstrukciónak, az az egyik hátránya is. A fa önmagában úgy 350-400 C° környékén ég, de a füstgázok égési hőmérséklete akár 1000C° felett is alakulhat, tehát valami strapabíró anyag kelletik az égéstérhez, ami többnyire nem igazán olcsó mulatság.

Végül is az alapelvhez visszatérve... A fát első körben csak annyira hevítjük fel, éppen hogy csak égjen. Azután plusz levegő hozzáadásával elősegítjük a gázok (szinte) tökéletes oxidációját. Ezen kívül még felhasználjuk a kéményhatást, illetve a...

Sz'al a kísérleti 'konstrukcióhoz' felhasználtam egypár sörös dobozt (a jelek szerint egyszer használatos a szentem), illetve egy ~120 centi hosszú horganyzott csövet, melynek az átmérője megegyezik az esőcsatorna lefolyó csövekével. :) Terv szerint a sörösdoboz volt az égéstér... Továbbá a (jelen pillanat) kéményként is működő horganyzott cső megtámasztására felhasználtam egypár téglát is.

A sörösdobozba raktam pár szál rőzsét és mianevét gyújtósnak, meg egy lécdarabot. Hát el lehet képzelni azt, hogy ezzel a tűzrevalóval mekkora melegséget is lehet csinálni... And now: képek.

Ez akart lenni az égéstér.

A doboz megtömve

Már csak be kellett gyújtani...

Az égő gyufa bedugdosása után dőlt ki a sűrű füst a 'kéményen', de ez nem lehet véletlen, hiszen eleve felülről kellett volna meggyújtani a tüzelőt... De az meg macerás lett volna számomra. Amint a lángok sikeresen kikerültek az 'égéstérből', menten egy lángnyelv váltotta fel a füstöt. Az nem igazán lepett meg, hogy nem kell megfogni a 'kéményt', de amit láttam, az igen...

A csövön lévő horganyréteg maradéka látható a képen. Egy pöttyet megolvadt. Pedig ez még békebeli cső, kereken egy milliméter (meg egy kicsi) az oldalvastagsága. A támasztékul szolgáló téglákat még meg lehetett fogni puszta kézzel is, csak gyorsan el is kellett engedni...

Már csak az a kérdés, hogy miképpen lehet ebből biztonságos fűtést eszkábálni? Ráadásul olyat, hogy a kéményseprő vagy a tűzvédelmis csóka ne markolássza a szíve tájékát a kályha láttán?

*Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Valahogy a kedves főnökünkről (főnökeinkről) manapság egyre sűrűbben jut eszembe az ország 'elitje', pontosabban vezetése. Úgy cakki-pakli, ellenzékestől, kormányostól, képviselőstől, politikusostól, azaz mindenestől. Egy kissé hasonlítanak egymásra...

Valamikor öt esztendeje indítottam el a blogomat, egy szolgáltatóval arrébb. Volt némi kis adatvesztés, variálás ezzel és azzal, meg ilyenek. Nos, ez még megbocsátható lett volna, ámde... Mivel én többnyire azt írom ami eszembe jut, akkor amikor eszembe jut... De valahogy ez az utóbbi napokban ez nem jött össze, mert mindig júzerném/passzvörd párost kért az admin felület. Aztán vagy be engedett, vagy nem. A bejegyzést vagy el sikerült menteni, vagy pedig nem. Nos, elég volt mindebből. Hááátha itt jobb lesz egy fokkal a dolgok állása.