Csak úgy mindenről...

Nyár van. Hideg van. Milyen ruházatot válasszak, hogy az időjárásnak is megfeleljen? Rövidgatya, mezitláb, esetleg egy darabka... Télisapkával? Hmm. Előbb-utóbb csak benézünk (mi királyi felségünk) a viccosztályra.

[nemrég törpént]

A melóhelyen, a mázsa mellett csivitel a rádió, s megszólal a bemondó:

"...azt mondják, hogy ilyen melegben sokat kell inni."

Gyorsan hozzátettem enyhén dülöngélve, a távolba révedő tekintettel azt, hogy "nem tom kimonta, de milyen igaza van. hukk..."

Belátom azt, hogy hibáztam. Kell egy jó minőségű empéhárom diktafon. Mert most vagy az volt amit hallottam, vagy az, mit a delikvens állít. Azaz a"Locsoljál Ferikém, had nőjön a gaz is!"  Hát... Azért megkövettem az illetőt. De lehet, hogy oktalanul. Kell egy diktafon. Kész. "Én ilyet nem mondtam!" No, hallgassuk csak vissza...

Szóval beszart. Egyszer csak megunta a billegést és megállt. No, ha valakinek ilyesfajta gondja lenne az Aquazoom esőztetőjével, az azonnal menjen és használja ki a garanciát. A hajtómű háza fröccsöntött műanyag, házilag javíthatatlan, azaz kukapozitív. A hubajenség oka nem a műanyag fogaskerekek törése, szorulása vagy ilyen nyavaják okozzák, mindössze a vízsugár irányváltó mechanizmusában szarik be az az apjó, pici fém jugó (rugó). Nőgyógyászok előnyben vannak a javítás során, feltéve ha képesek visszaragasztani a műanyagot - nyomásállóan...Alul, az irányváltó prücök felett kell likat vésni. Azt a nagy műanyag csavart egy tízforintos és egy kombinált fogó segítségével csavartam ki, mielőtt szétbasztam volna az egészet egy fűrésszel. Most már tudom azt, hogy hol is kellet volna lyukat fúrni.

Soha többet nem veszek ilyen vacakot. Inkább rendelek usákiából egy fémházasat, vagy mint most is tettem, kerítek egy egyszerhasználatos műanyag köpködőt (óccó, kicike, kinaji). Pedig nagy ötlet ez a négyszögesőztető. Nem veri le a földet, szépen és egyformán öntöz, nem locsolja a szomszéd házfalát, csendes... Mindössze a kivitelezés szar. Mert ha csavaros lenne a vége, akkor még meg is lehetne javítani. De ez a ragasztós izé... Fasztfaszt. Azt.

Nincs is annál motiválóbb erő a földi halandók számára, mint amikor egy tajparaszt odaóbégat az utcáról: "nem a gazat kellene locsolni Ferikém, hanem a terményt! Hahaha!" Aztán amikor megy el a haverjaival, akkor még szóba került az is, hogy a hülyegyerek ilyenkor .... még ezt... a hülyegyerek azt is... Mindezt nagy mutogatások és nagy röhögések közepette. Azt hiszem, hogy belátható időn belül valakinek az orra addig lesz püfölve, mígnem a tarkóján nem jön ki.

Ma majdnem letaglózó érzésben volt részem. Ment az izé és leesett róla egy körbálás szalma. De az is lehet, hogy széna volt. Egy kissé megtámasztgattam vállal. De még el sem estem a kecskével. Szerencse, hogy nem gurult rám, mert egy új biciklire most... Nem nagyon telik, na...

-Jó napot kívánok! Fiatalember, maga nem látta a táblát?
-De igen láttam. Három és fél tonnánál nehezebb járművel behajtani nem szabad. Maga szerint beleférek még ebbe a kategóriába?
Jobbra el.

Péntek óta ezen tűnődöm. Ma még egyszer megnéztem. Hát... Nincs másik tábla. De szerintem kerékpárral közlekedve, hatvan kiló a vasággyal meg egy raklap téglával a hátamon... Szerintem belefértem a kategóriába.

A régebbi blogomban már írtam erről-arról. De most ismét szót ejtenék a sütőiparról, az adalékokról, meg ilyen lófaszokról.

... a mindenem. Mondhatni azt is, hogy nem szokta a cigány a szántást. Tegnapelőtt feltúrtam a földet és vetettem kölest... Olyat még úgy sem láttam szárban, a kicsörkék meg nem mondták azt, hogy nem kell nekik a maradék mag. Vetettem sok-sok zöldbabot (vagy tíz méterre valót sem), meg sok-sok sárgadinnyét. Az első vetésből egy tövet sikeresen kivegyszereztem a másik kettőről meg valami geciség lezabálta a leveleket. De talán még... A görögdinnye meg már virágzik. Eljött az ideje annak, hogy leássam a hajtáscsúcsokat. Aztán tegnap jó alapos csúszással nekiálltam feltölteni a krumplit, de... Ha két soron nem tolózom meg és nem kapálom meg, akkor ugyan vajha mennyivel több folyondár lenne benne? Jó munka, még ha szar is. Elszoktam én már ettől. A hátam, vállam, májam, herém, vesém, lépem, méhem, jaj de fáj...

Hogyan lehet elbaszni a rizibizit és a rántott húst?

Hát kérem ez nagyon egyszerű. A rizibizit jó tele kell kúrni zsírral, ettől fog szinte magától csúszni, hasonlóan a zsírtól szörcsögő lángoshoz. Az sem baj, ha rakunk bele jófajta, kínai konzervgombát, lehetőleg a levével együtt. Ez adja meg azt a finom, savanyú ízt, és szagot, amit csak az ecet képes megadni egy ételnek. Csak annyit szabad párolni, hogy a gomba véletlenül se legyen ehető, akkor a legjobb, amikor még olyan az állaga, mint a cipőtalpnak. Mindezt ha összehozzuk azzal, hogy a rizs pépes, a répa főtlen és a borsó szétfőtt, akkor a legfaszább. Rakjunk még rá zsírt díszítés gyanánt. Sózni nem szabad!

A rántott húst a legegyszerűbben úgy készíthetjük el, hogy megmártjuk a forró zsírban, de az még faszább, ha hidegbe tesszük fel sülni. A lényege az az, hogy a közepének mindenféleképpen nyersnek kell maradnia, mert az úgy finom, de lehetőség szerint tocsogjon az olajtól. Ha még feketére is sikerül sütni valamelyik oldalát, az plusz pont.

Ha törik, ha szakad, akkor ezt úgy kell elkészíteni, hogy egy kisebb kozák lovashadseregnek is elég legyen, aztán meg duzzogni kell azért, hogy már megint mennyit ki kell dobni...

Mellé rakjunk ki zsíros kenyeret, italként szobahőmérsékletű étolaj, vagy ecet illik mellé.

Hát ja, anyám főz. Gyorsan összebasszuk az ennivalót, mert még meg kell majd csinálni a... A... Mit is? Ja igen! A nagy büdös lófaszt, vékonyan esti fénnyel megkenve, pácolva, bársonyozva, foncsorozva, rézzel kiverve. Az összes faszom tele van.