Csak úgy mindenről...

Hát... Munkát... Azt nyomokban... Valahogy jól esik ez a kis herebere itthon. Ma gazdagodtam egy rakás nyomógombbal, szegényebb lettem egy valaha jobb napokat is átélt fax-al. Van még egy rakás alkatrészeg rajta, de úgy döntöttem, hogy az ott is marad. Menet közben regeltem a PayPalra, elintéztem a netbankos lófaszokat is - persze hogy be kell koslatni az ótépéhez érte. Persze hogy el is basztam már tegnap a jelszavamat. Persze hogy ma nem engedett fel. Már huszonnégy órája huszonnégy órás büntibe vagyok. :)

S ahogyan böngésztem a netet, feltűnt az, hogy nem vagyok elég élelmes. Hiszen ha én is úgy végezném a dolgom, mint némely Vaterás hirdető, akkor már meg is gazdagodhattam volna. Szépen elutalják nekem a kreditet, aztán szépen megrendelem a portékát, közben zsebre teszem azt a szerény 50 százalék hasznocskát. Nulla rizikó, sok balek, nincs pofám hozzá.

Tök jó, makk egészséges. Megmondta az urológus is... Kell nekem paypal, olyan egyszerűen kezelhető, mint a lófasz menet közben. Mármint nem a paypallal van gondom, hanem a bankokkal... Eddig kb. sok szám. PayPal account, telefon, kártyaszám, biztonsági lófasz, jel és szó. Meg szám és jelszó. Menjek bé a bankba, egy szám, még egy szám, pass. Idő el, sör be, vérnyomás stabilizálódott 140 körül. Gondolkodtam azon is, hogy szar a doki vérnyomásmérője, de lehet, hogy az a pár sör és az egypár kishubi tornászta fel az értéket... Me' ha már százhúsz, akkor magas. Standby.

...rózsaszínű ágy, meg egy lila erkély...

Már évek óta kacérkodom a gondolattal, mely szerint nekem kellene mikrokontroller meg egypár shield ez mellé, illetve próbanyák, meg ilyenek. De az áruk mindig eltántorított a megvásárlásuktól.No, most vonjuk le ebből a szállítási költséget, meg a VÁM-ot, meg a szerény kereskedői hasznot... Nos, ekkor lássuk ezt a boltot. Ingyenes házhozszállítással - igaz, hogy ez akár két és fél hónapig is elhúzódhat. De ha az árát tekintem, akkor némileg jobban jövök ki anyagilag, mint az EU-s verzióval - mert megeshet, hogy ez utóbbit két dzsunkával arrébb szerelik össze, meg más feliratot szitáznak rá... Fizetéskor megrendelem. Asszem. Lehet, hogy hozzábaszok ezt meg azt is.

Mindenkinek feltűnhetett, de maradjunk csak jelentéktelen személyemnél, jelentéktelen hivatásomnál, egy jelentéktelen kisvárosban, egy jelentéktelen cégnél.

Ami kezd feltűnni, az az, hogy mindenki csak bűnbakot keres. Ezzel le van tudva minden. A raktáros baszta el, mert lisztjavítószer helyett kovászport rakott ki! A pék a hibás, mert észre lehet venni a különbséget - miért nem figyelt jobban?! A dagasztó a hibás, miért nem rakott bele lisztjavítószert? A kemencés a hibás, miért nem szólt, hogy nincs benne lisztjavítószer?

Hibás az mindig van. Az már megint más, hogy ha a kemencés sorozatban túlkeleszti a kenyereket, az már megint más lapra tartozik, hogy ha a dagasztó a jó liszt ellenére folyamatosan telebassza a tésztát lisztjavítóval... Néha-néha megesik. De az, hogy mindig a másikra kenegetik a szart, az nem fasza. Folyamatosan, napról-napra, hétről-hétre. Nem fasza.

Ebben a kibaszott országban folyamatosan ez megy. Szinte semmi más. Nem az a lényeg, hogy minél kevesebb tévedés, hiba, visszaélés legyen... Az a lényeg, hogy legyen HIBÁS baszd meg! Ha ez utóbbi megvan, akkor lehet kit köpködni, gyalázni, megszégyeníteni. Minden a legnagyobb rendben van.

S minden mehet tovább a régiben. A nagyok nagyot lopnak, a kicsik csak kicsit, a még kisebbek csak morzsákat, a maradék meg dögöljön éhen és fagyjon meg - majd indítunk egy felzárkóztató programot és...Nagyban lehet lopni.

Hitler is ez miatt vesztette el Budapestet. Vagymi. Nem a megoldást kereste már az elejétől, hanem a bűnbakot.

Ezer példa a történelemből... Csak sajnos a történelemből csak egy dolgot lehet megtanulni: senki sem tanul a történelemből semmit sem.

A történelem címszavat bátran behelyettesíthetjük tegnapra, ma délelőttre, az elmúlt hétre, vagy bármi más, a múltban létezett - esetleg megtörtént - eseményre.

Nos, menjünk, keressünk egy bűnbakot, kire rá lehet verni az elmúlt eseményeket. Ez a legegyszerűbb.

De hát mit is vihet haza az emberfia a karácsonyi ünnepek alatti időre egy pékségből? Úgy gondoltam, elég lesz egy kifli is. Bár halványlila sejtelmem sincs azzal kapcsolatban, hogy miért bámulják meg az embert egy kifli miatt...

Ez úton is boldog karácsonyi ünnepelést kívánok minden idetévelyedőnek.

Céghez be, túlóra, haza. Céghez be, túlóra,haza. Tészta be, haza. Csak múlnak és telnek a napok. Csináltam bejglit. Aztán a másik gombócra a 'vevő' lemondta a megrendelést. Pozsonyi kifli? S a szakoktatók neve ismét sűrű emlegetésbe torkollott, a hatalmas ismeretanyag miatt, mit megosztottak velem. Internyet beizzít, fortély megles. Szóval volt pozsonyi kifli készítés is.

Sárgájával leken. Kellene huzatos és hűvös hely. Udvar közepe, téglarakás teteje? Aha. Megszáradt? Meg. Akkor beviszem. Fasza. Miután leszedegettem a tojásba beleragadt legyeket... Szóval ezután lekentem tojásfehérjével a cuczost.  A muslincák maradtak, legfeljebb azt mondom, hogy mák... De valahogy négy-fél öt tájékában (hukk) kezdtem beálmosodni. Aztán mondtam anyámnak, hogy akkor kell kivenni a sütőből a bajglt, amikor már olyan a színe, mint ennek a kiflinek (ráböktem egyre - HUKK). Állítólag én vettem ki a sütőből... De megszurkálni is elfeledtem. No, mindjárt kelni kell.

S elfeledtem élesíteni a posztot. Amúgy állítólag én vettem ki a sütőből. De jó lett...

Úgy sejtem, hogy ebből az internetes melóból én egy fabatkát sem fogok látni, de valami azt is súgja, hogy egy lyukas rézgaras pénz nem lesz belőle. Megszüntették a CVS-hez járó acc-ot, oszt' jó napot.

"A politikus arról is beszélt: valószínűleg kötelezővé teszik a vastagbéldaganat szűrését. Hozzátette: stratégiai cél, hogy a lakosság átszűrtsége nagyobb legyen, ezért megkezdték a szervezett szűrések rendszerének felülvizsgálatát."

Hétfőn beugrottam egy söritalra a gyalogkakukk sörözőbe. Nem egy lett. De pár sörözővel arrébb szóba került az, hogy a csókának van eladó nyula. Hmm-hmm. Kis kút, kerekeskút, hukk!

Másnap ismét söröző, nyúlvételre nekikészülvén. Nem kellene bebaszni már megint, mert ma még nyulat is kell nyúzni. Két sör, megjött az ipse. Mondom neki, hogy mi a tényállás: kellene egy nufi. Lehet válogatni is ám belőle, van tizennégy! Mondom neki, hogy esetleg ma? Persze. Elugrik az egyik cimborájához mérlegért, lemázsáljuk és már vihetem is. Két sör. Visszatért. Hát nincs otthon, blabla. Mondom neki, kiszúrok egyet, besaccoljuk és megalkudunk rá. Nem. De mért nem? Másfél-két kilós jószágokról van szó, nem? De. Akkor... Nem. Ötödik sör. Már nagyon beindult a körfolyamat, alul ki, vákuumot kelt, arra inni kell. Ha már nyulat nem kell nyúzni, akkor legalább egy rókát... Tizenpár sör körül már megszóltak minket a Pöttyel egyetemben, hogy ti nagyon hülyék vagytok. Pedig csak annyit mondtam neki, hogy ne igyon már többet, mert kezd elmosódni az arca. Kínai jelmezbál (cseng a telefon). Anyám kérdé kedvesen, hogy hol a jó büdös picsába vagy már? Zume hazafelé irányában.

Egy kicsit jól éreztem magamat, elég jól ment a kerékpározás is - azaz egyenesen. Viszonylag... Piros lámpa, satufék, lábam lazán lerak, valami szaron megcsúszott, és elkezdtem dőlni. Hozzá meg már ment a komment is: Hopp, hopp, hopp, na ez csudaszép mozdulatsor volt, baszd meg. De legalább nem látták sokan, olyan nyolc-tíz ember ha volt a környéken, plusz a buszmegállóban várakozók. Feláll, hazafele a város szélén még ittam egy sört, hazatekertem mindenféle gond nélkül. Kaja, alvás. A csirkék egy kissé később kaptak enni. Másnap hajnalban...

No keys on my keyboard work.

Oszt' vagy kredit, vagy meglepi...