Csak úgy mindenről...

Az élet apró örömei...

Amúgy... Ez egy ceruza hegye...Ceruzabél - hogy pontosabb legyek. A képen látható bizbasz tényleg apró. De nagyon az. Azok a likak...  Ezred milliméter ezredrészének az...

Rézdrót faragása, rézdrótfaragás, drótfaragás. drót... Faragása... A végén csak sikerült kihegyezni.

RAW átbuzerálása bmp-be, aztán jépegbe, aztán ez sok idő. 10bit felbontás elméletileg. Erre is jó a mikrovezérlő. A kép elkékülési ideje majd fél perc volt... A konvertálás órák kérdése - a fölös(zaj, eltolódás, stb) tartalom eltávolításával együtt.

Akkor ma vakolok.
-Jajj, kell ám a hosszabbító!
Akkor mégsem vakolok. Kimegyek ásni, vetek retket, meg egyebeket.
-El kell ám menni gyógyszertárba is!
Jó.
-Meg kenyér is kell ám! De siess vele! De most ám már! De gyorsan ám!
Hazaérek.
-Macskaszalámi? Miért nem hoztál?
-Hát... Elfelejtettem.
-De macskaszalámit miért nem hoztál?
Holnap macskavágás lesz, készítek macskaszalámit.
Ebéd. Valahogy ilyenkor szokott előkerülni az a téma, amikor is a tályog, a gyulladás és a genny egy témakörbe kerül. Mindjárt az első egypár falatnál, csak hogy jobban essen az étkezés. Ja a széklet az olyan kissé kásás, de lehet, hogy csak az epe miatt...

De most bírja ki az ember szó nélkül? Mosolyszünet.

Nem értem én ezt. Miért nem lehet inkább kijárási tilalmat elrendelni vasárnapra?

Másnap reggel éjjel nézek be a hűtőbe, valami iszonyatosan kómás fejjel, kaja után kutatva. Anyám megy a vécére. Gyors kérdés részemről:
-Ezt a két szél kolbászt, meg honnan a fenéből szerezted?
-Éééén? Hát te hoztad tegnap...
-Ajjaj...

Műszak után, még délelőtt.

-Nincs Borsodi? Hát akkor... Úgy érzem, hogy akkor megyek.
-Igyál egy jégert!
-Faszomat. Tegnap sem ittam, oszt' így is csúnyán néztem ki...
-Deeee. Ittál...

Ugyanaznap délután.

-Számlákat kérnék, mert be kell fizetni őket, meg visszafele menet el ne feledjem a füstölt sajtot, gombát és a tejfölt.
-Nézzél már be a hűtőbe...
-Ajjajaj.
-Számlák?
-Tegnap befizetted őket.
-Ajjajajaj....

Holnap meg mehetek döghúsért. Sovány szalonna. Hova máshova... Kocsma... Remélem nem úgy végzem, mint a nyúl megvásárlásánál...

-Te miért nézed azokat a tűzoltó autókat, olyan mereven?
-Azon gondolkodom, hogy miképpen is férne bele a szatyorba valamelyik...
-De mire kellene az neked?
-Wireless búvárszivattyú... Lehet vele locsolni a földet - és nem kell hozzá vezeték!!!

-Szia, minden rendben ment?
-Igen, minden nagyon szép lett, selejt meg alig van.
-Nagyszerű, minden napnak ilyennek kellene lennie!
-Hát igen.
-Amúgy, mi a helyzet?
-Új oprendszert kell húznom a gépemre, mert a jelenlegi nem kompatibilis a biciklilámpámmal.
-Aha. Értem. Szia. [mindezt üveges szemekkel...]

Pedig tényleg. Linux alatt valami billentyűzetnek ismeri fel a frászkarikát, pedig csak egy mezei PIC van benne. Ráadásul tényleg lámpa. Ráadásul tényleg programozható. Win7 install? Me' a másik gépben möghót a vinyó. Hadszóljin a rákkendról, hogy baszom a kurva anyját! Idézet vége.

Ezt a kibaszást. Vettem anno pedált. Volt egy kis eső, recsegett, ropogott, egyik nap elhagytam... Vettem másik pedált. Szétszedtem, kitömtem zsírral, összeraktam. Mintegy három hónapja. Tegnap hazafelé leesett. Ez már csak azért dühítő, mert van benne egy körmös alátét, elméletileg azon célból, hogy ne tekeredjen le a kontraanya.De azért - biztos ami biztos alapon - csak letekeredik. Há dik. Most buzerálhatom azt a geci pedált össze. Mindenféle összevadászott alkatrészegekből. Tök jó. Makk egészséges. Erősen elgondolkoztam azon, hogy a padláson évtizedek óta rohadó ruszki kerékpárról leszedem a pedált és bebaszom ezen hi-tech csoda helyett.

... és a spórolásról.

Zén: -Hmm. De tényleg nagyon drága. Ööö.... Esetleg... Nem lehetne... Mondjuk... Állvány helyett... Ööö... Két gólyalábat szerezni? Hátha olcsóbbra jön ki...
Alcsi: -Hát ja. Aztán amikor megy vele és dülöngél jobbra balra, akkor csak neki kell nyomni az ecsetet a plafonnak és már kész is. 
Én: -Hmm. Ha netalán valami baleset is éri a Gyűrműsit [a vezetőség hadilábon áll a nevekkel], akkor is fel lehetne használni ezeket, mondjuk lapátnyélnek... Sőt, két liter bor után, faltól-falig képes lenne kimeszelni az egész pékséget...
Erre a Lackó:
-Ja. Aztán ha kikerülnék a kórházból, akkor szétverném a maradékot a hátán...
Cs. Gabi: - Ezt meg ne említsd neki, mert komolyan így lesz...

Nem csodálkoznék azon, ha Kínában beindulna a tetőléc és a százasszög gyártása... De lehet, hogy egy darabka krumpliból kifaragva... Talán... Olcsóbban... Valahogy az ilyen gondolatok visszatérnek az ember agyába, mint a bumeráng.

Javarészt megírtam azt, hogy az Arduino Mega2560 boardban lévő minavébe beégetett bootloader szar (GetSync:: Timeout() )[nem egyedi szoc problem], de esetleg egy darabka tetőléccel, két százasszöggel és némi szigszalaggal talán... Javítható...

Reggel már szóba került a meszelés... 
- És ez így hogy is most ez-e meszelés-e, vagymi?
[-mit csináltál a pékségben?
- kaszáltam, gyomirtóztam, metszettem, reszeltem, hegesztettem, szegecseltem, geletelttem, meszeltem, belevertem]
- Lesz már állvány is!!! [pénzbe kerüüül!!!!!!]
- ÁÁÁÁÁ! Az pénzbe kerül! De... Van... Egy jó ötletem. [beszoptál]
- ???? [de nagyon]
- Ha az egyik kezedet kikötözzük a kelesztőhöz... [nem érted? de én már igen. spórolni fogunk...
...
- A másikat meg a... [mi is az az izé?]
- Annak a kazánnak a... [kemencének a...]
- Szóval ahhoz a ... [ilyen izé, hasonlít is a hogyishívjákra, meg a miskulanciára]
- Szalaghoz... (Amire a kenyeret rakják )
- Ööö...
- Szerintem pár hét alatt nyúlna annyit a kezed, hogy... ööö... A talajról, ööö... Elérnéd, és akkor a drága állványt. megspórpolhatnánk....

Ez utóbbi mondatnál küldött el a Lackó a picsába. Bár még a nyújtópadot nem is említettem neki - hiszen az pénzbe kerül...

Aka.: töltött burgonya.

Hihetetlen módon mélytorkos az elkészítése, de cserébe nagyon finom. A kútyának, macskának nem igazán szokott belőle jutni. Sajnos ma elfeledtem sajtot venni... Ez van. Kezdek változtatni a recepten, már dobtam hozzá vöröshagymát is, meg... 

Szóval meghámozom a burgonyát - szemre látszik az, hogy mennyi is az elviselhető mennyiség. Cirka kiló-kiló húsz közepes méretű krumpli, meghámozva, félbevágva - lapjára vagy másképpen. A lényeg az az, hogy megálljon majd a tepsibe' - tehát úgy kell majd pucolni és metélni is, hogy ne dőljön el könnyedén. Kábé negyed kiló füstölt(!) sovány szalonna, apróra kockázva, kicsinyke zsíron rendesen megpirítva egy kisebb fej kockára metélt vöröshagymával együtt (ez utóbbi opcionális), 4-5 tojás (törpetojásból 6-7) keményre főzve, összekockázva, kb. 20-25 dkg tejföl (nem frissföl, meg faszomföl) is kell majd, szintén opcionálisan valami reszelhető sajt - pálpusztainak van a legjobb illata sütés után... Szóval ezek a hozzávalók.

A krumplit még mindig csak félig kell megfőzni (ne sajnáljuk a sót a vízből, kb. egy deka a négy liter vízhez), ezek után amikor már megfoghatóra hűlt, ki kell belezni. Erre a legjobb a minél kisebb mókáskanál (mokkás-kanál), nehezebb vele összetörni a félig megfőtt krumplit. A kivájt krumplibelet beletesszük egy tányérba, a maradékot meg sütőpapírra a tesibe. Likkal felfelé.

A kibelezett burgonya-alkatrészeket egy combosabb villával össze kell törni, s annyi tejfölt rakni hozzá, hogy szép, sűrű, ámde mégis krémes állaga legyen. Ha összeállt a matéria, akkor mehet bele a pirított (hagymás) szalonna. Elkeverjük, s a legvégén rakjuk még bele a főtt tojást, illetve a reszelt sajtot. Ismét átkeverjük, majd valami kanálfélével megtöltögetjük a tepsiben heverő burgonyadarabkákat. Ezekre rádobáljuk a maradék reszelt sajtot, s már mehet is a forró sütőbe.

Amikor már a tejföl piros... No, akkor már jó. Kivesz, kicsit vár, eszik. Ha túl forró a végeredmény, akkor igencsak megfekszi az ember gyomrát...

Elkészítési idő, tokkal és vonóval max. 3 óra.