Ahogyan mondani szokás: Nem szokta a cigány a szántást. Jelen esetben úgy tűnik, hogy csak kurvára elszokott tőle. Eddig csak a lábam fájt, de most legalább mindenem fáj. A lábam, hátam, vállam, májam, herém, vesém, derekam, farizmom, meg amit még el lehet képzelni.

Az ásóvilla kinőte a gyerekbetegségeit, most már lehet haladni az ásással. Majdnem olyan hatásos, mint egy evezőpad. Csak ennek több a látszata. Megdolgoztatja a vádlit, a combokat, a váll-, a delta- és mellizmokat is. De legalább a derekat kíméli. Lehet, hogy idén végre már le is fogom festeni... A 14x1,5 méteres csíkot három óra alatt végeztem ki. Ha nem ugart kellett volna feltörni, akkor meglett volna fele ennyi idő alatt is. A legtöbb időt a gereblyézés és a gazok kidobálása vitte el, maga az ásás cirka egy óra alatt megvolt.

De mivel én azt terveztem, hogy minimális munkát végezzek a kertben, így nem lesz mindenhol felásva a föld, csak ahol muszáj. Ha tudok szerezni burgonya ültetőgumót, akkor annak a helye lesz felásva, a gyökérzöldségeké és a hagymáké. Ez utóbbi java részt készen van.

Az őszi fokhagymának nem sikerült tavaly felásni a kertet, örültem, ha járni tudok. Ezért idén kísérleti ültetés volt. Hihetetlen, de egy-másfél hét alatt annyira kiszőrösödött a fokhagymák gyökere, hogy 2-4 centis gyökérkezdemények nőttek rajta, volt olyan is, amelyiknek ~15 centis hajtása nőtt. Szóval elültettem őket, jól beiszapoltam és majd meglátjuk a nyár közepére hogy érdemes volt-e baszakodnom vele. Ha netalán előbb elszáradna, akkor nem volt jó ez elgondolás. Na, bumm, elcsesztem hat fej fokhagymát... Közé hintettem némi kapormagot is, mert eddig amit sorra vetettem, abból jó ha kettő-három nyiszlett száracska lett eddig. Lesz, ami lesz, nem bízom a véletlenre.

Elültettem 168 tő vöröshagymát is - dughagymáról. Jó találmány volt az a 'villa', amit pár éve varrtam össze húszas(?) betonvasból. Tök gyorsan lehet vele a hagymáknak elkészíteni a fészkeket, pontosan 100 milliméter távolságra egymástól, 2-3 centi mélyre. Bár anyám szerint hülyeség volt 10x15 centire ültetni őket, de szerintem mindegy, mert amúgy is meg kell majd kapálni mindenhol, így legalább kisebb földterületet foglal. Viszont van magról vetett hagyma is... Már kel. A folyosón. Amint akkorák lesznek a csimoták, akkor lehet pikírozni őket a szabad földbe. Ha minden mag kikel, akkor lesz egy párszázas ajánlatom...

Apropó, folyosó. Szépen kikelt a paradicsom is. Már csak valami támasztékokat kell néznem melléjük, mert gyanúsan sok folytonnövő lesz... Valamit ki kell majd találni rá, mert a karósbabokból is sikeresen bevásároltam és 'pár' tő uborka is tervbe van véve... Szépen bújik a saját felhasználásra szánt metélőpetrezselyem is. Az eladásra szánt termény meg még sehol... A metélőzeller sem igazán akar kelni, de a gumós haverja már sok kocsogben kidugta a szikleveleit - igaz, ezen magokat előcsíráztattam (18 nap alatt csírázott ki). A csilik egy kissé lassan kelnek. A szeressem féle paprikáknak még a magja is csak terv szintjén létezik, nemhogy a palánták már nőnének. De nem baj, majd eljő annak is az ideje. Jövő héten veszek magokat. Ha jól elbaszom, akkor még eladó is lesz belőle... A zöldségmag az sem kel még, pedig elviekben 50 százalékban csíraképes. Igaz, hogy csak úgy blindre lett elvetve, mert már kettő éve lejárt a szavatossága - még várok...

A salátát is elvetettem, meg a hónapos retket is. Egy sor saláta, egy sor retek... A salátát úgy vetettem, mint tavalyelőtt. Sorra, aztán majd amikor akkorácskák, akkor nekiállok ritkítani őket. Egyből a tojásos nokedli mellé lesznek ritkítva... Ha minden terv szerint alakul, akkor holnap befejezem az időjárás munkáját és rendesen leszaggatom a fóliát a sátorról, ezzel majd betakargatom őket, hogy legyen valami is belőlük, ne csak a magok a földben... Bár a retek az biztosan kikel ilyen tré időben is.

Ja, ősszel a kutat nem víztelenítettem, mert minek, ha egyszer visszaengedi azt? Most akartam feltölteni vízzel, és szép nagy jégkukac jött ki belőle. Hogy ne basszon szét az ideg... Még szerencse, hogy nem volt igazán kemény fagy ezen vidéken. Azon kannát, amit tavaly nyáron hozott anyám, be akartam fogni a hagyma beiszapolásához. Nem sikerült. Szerintem nincs olyan valóságban is létező pozíció, amiben valami vízcsapról abba a kannába lehetne vizet engedni - kell szólni a Gyurinak, majd kitalál rá valamit.

Egy üveg borért win-win alapon sikerült kerítenem kettő platónyi rőzseaprítékot. Jó lesz a gyümölcsfák alá, meg az ágyások közére. Meg majd később még kerül olyan helyekre, amiket nem akarok és nem is fogok kapálni. Haladjunk a korral. A karósbabok, a paradicsomok, az uborkák mind-mind elég messze lesznek egymástól ahhoz, hogy szépen bemulcsozzam a közüket. szerintem elég sok vetemény így fog járni az idén... Maximum egy kapálás és utána mulcs.

A fenyércirok... Hálás egy növény. Tavaly már bizton írtam, hogy a kaszálómen mintegy öt hét késéssel érkezett meg. Amikor is a térdig érő gazból kettő méteres lett, ami ráadásul be is érlelte a magját. Pedig már kezdtem örülni annak, hogy a 4-5 éve tartó gyomirtós hadjáratnak köszönhetően már csak magról kel az a geci növény, nem a rizómákról hajt újra. Hát most lesz némi kiszedni való a földből. De sebaj, erre is készítettem célszerszámot, ami még a csalán ellenében is jól működik - akár tíz négyzetméternyi csalánt fel lehet szedni vele egyszerre...

Lassan már a borsó helyét sem árt elkészíteni, hátha jó lesz és eszünk is belőle majd. Hmm. Erről jutott eszembe a kolléganő, aki kiröhögött azért, mert a fél kiló borsót szemenként vetettem el. Mert ő csak el szokta szórni jó sűrűn és annyi. Csak nála lett ~5 kilónyi kifejtett borsó, nálunk meg 22. Fél kiló vetőmagból. Hála égnek annak, amit tavalyelőtt vásároltam, abból egy fia szem nem csírázott ki. De amit az előtte való évben vettem, abból meg mind...

Vagy valami ilyesféle dolgok zajlanak erre felénk.