Egy kissé magamba zuhantam, de mondhatni, hogy mellé estem. Már megint kezdek megmakkanni, semmi sem úgy történik, ahogyan azt elterveztem. A térdem szépen javult, de a sarokcsontomból az a szúró érzés nem akar múlni. Persze, szokás szerint nem szedem a felírt fájdalomcsillapítót, mert egyrészt nem szeretem a kemikáliákat használni, másrészről meg nem is használ. Talán az a kombó hatásos egyedül, amire a gyógyszerész (egyébként belgyógyász) a fejét fogta, mondván, hogy Úr Isten! Papucsban irgalmatlan szar közlekednem, így az egész napot bakancsban töltöm, az legalább megtartja a lábamat.

Szóval csetlek és botlok, minap fát hasogattam az új fejszével. De még kellene begyújtóst is gyártanom télire, ott van az a sok rőzse, csak nem vitetem el... Nagyon-nagyon ennék már hallevet, így lehetséges, hogy bebuszozom nagyfaluba és meglátogatom a halálfejárust. Majd valahogy kibekkelem azt a 2-3 kilométernyi sétát. Valamiért nem akarok felülni a kerékpárra...