Tegnap fáztam. Aztán amint már nem volt kedvem fűrészelni és cipekedni, illetve a száraz gallyak tördeléséhez sem éreztem már ingert, eszembe jutott a konvektor, meg a közelgő fűtési szezon. Meg az is, hogy tavaly kínja volt a konvektornak. Hát nézzük meg, mi a bánat lehet a baja?
Először is ellenőrzés következett, begyújtottam őrlángon. Szép nagy a láng, akkor ez idáig rendben van, azt nem buzeráljuk. Innentől átmentem nőgyógyászba. Kiszedtem a gyújtóbizbaszt a konvektor elejéből, majd egy hajlítható nyelű tollseprőt beinvesztáltam a lyukon és leganéztam a kerámia égőfejet. Azon a kis lukon keresztül.
Az ún. tollseprőt még a teleshopból rendelték anyámék idestova több mint húsz éve. Mit ne mondjak, annyit is ért. A nyele pár napon belül felmondta a szolgálatot, tehát kukapozitív lett az eszköz. De mivel olyan frankón rátapad a por (sztatikus elektromosság), így sajnáltam kidobni, kapott egy másfél méteres drótot nyél helyett. Nos, ez az eszköz mindig kapóra jön ilyen szorult helyzetekben.
Begyújtottam a konvektort és gyönyörködtem a látványban, dicsértem magam, hogy milyen ügyes is vagyok. Csak az volta baj, hogy egy percen belül elaludt a főláng. Is. Nos, kimentem szemrevételezni a parapetet. Olyan szép volt, hogy szörnyű. Csavarhúzó elő, parapet külsőrésze le, szemek forgatása. Nem hiába, ehhez a részhez vagy tíz éve nem nyúltam. Először is jó bőven befújtam rovarirtóval a nyíláson és elszaladtam a darazsak elől. Amint nem mozogtak, kipiszkáltam egy bottal a sűreje anyagot, utána átszalattam az apraján a tollseprővel. Hát ott volt minden. Darázsfészek, pókháló, por, tele volt japánakác virággal is... Próbaüzem, üzemszerűen működik a konvektor. Összerak, jövő ilyenkor majd ránézek megint.
De ha már a kezemben volt az a pár szerszám, akkor kiganéztam a kéményes konvektorokat is. Mondhatni, hogy most már felkészültem a fűtési szezonra.
Utolsó kommentek