Ha már rám pirított az orvos, hogy terheljem a lábamat, mert annak bírnia kell, hát tegnap úgy tettem. Összesen 25 méternyi esőcsatornát ganajoztam ki. Most már nem önt ki belőle a víz. Persze recegtem rendesen a nagy művelettől, így ami került telefonszám, azt előtte felhívtam. Persze, én, hány méter? Aha. Akkor az harmincezer. Plusz kiszállás. Pusz áfa, de kettő hétnél előbb nem fogok odaérni... Miután felszedtem az államat a földről, nekiláttam kitakarítani az ereszcsatornát. Járókeret eldob, létra elő. Feltornáztam magamat, és kidobáltam belőle a dzsuvát. Anyámnak meg is találtam jegyezni, hogy bassza meg a japánakácát... Normál esetben ez a művelet egy órahosszáig sem tart. Hát most tartott. Nem egy órahosszáig.
De ha már ennyire bevált a létrázás, felcihelődtem a padlásra is. Ott a szokásos kupin kívül találtam pár elmozdult cserepet, azokat megigazítottam. S mivel gyanús hangokat halottam már napok óta, körbenéztem alaposabban. Találtam két fészekalja levest. Vagy pörköltet. Vagy elrepülnek a galambok. Ott lapított egy fehér és egy tarka. Az egyik kan a frászt hozta rám, amikor elrepült a fülem mellett. De van gyerekáldás, mert mindkettő fészekben kettő galambfiók található. Meglepő módon darazsak alig találhatóak. Biztosan elfagytak az elmúlt hetekben. Amúgy jó a klíma odafent, nem tudom, hogy ezek a galambok miképpen bírják az egyhelyben való ücsörgést, de bírják.
Szóval tegnap bevált ez a létrázás, este alig bírtam a lábamra lépni. Nem szokta a cigány a szántást. Jövő héten fűkasza és vegyszerezés... Muszáj, nem akarom mégegyszer kiolvasni az internetet...
Utolsó kommentek