Az őszintét megvallva, nem tudom mikor írtam ezt a bejegyzést. De valahol az idő tájékában, amikor beadtam a felmondásom, de széttépték és kiröhögtek. Talán július lehetett? Legközelebb posta... Bejegyzés élesít, befejezve nincs.
Igen, elég sűrűn van ilyen. A múlt hónapban - nem papírforma szerint kimerítettem a háromszáz órás éves túlórakeretemet. Az idei évben ami jár szabadság, az meg izé... Már kivettem kettőt. A huszonnyolcból. Az ember bemegy a munkahelyre, ott dolgozgat egy kicsit, s közben végig kell néznie azt, hogy a panaszkodók fel és le mászkálnak, tartanak kettő reggeliszünetet és a többi. Állami támogatottak vagymik, na. Nem szabad szóvá tenni.
Aztán az előnyök hosszú sora jön ismét, járni jár, de nem jut, majd megbeszéljük májusban, augusztusban, szeptemberben, majd év végén visszatérünk rá... Ja, a túlóra az nem lesz kifizetve - mert majd le lesz csúsztatva, satöbbi. A Munka Törvénykönyve egyirányú fogalom, de mint köztudott, csak este tíztől jár az éjszakai pótlék, mert a vezetőség azt mondta. De ne menjél be részegen dolgozni és legyél kipihent. Mára már a munkaerő java része ott tart, hogy bejön, mint a mosott szar, műszak közben betermel egy kis alkohol tartalmú izét, aztán majd hazakerül valahogy és megy másodállásba is. Vagy éppen a ház körül tesz rendet valamiféleképpen - ha még marad ereje rá.
Heti hétszer hét, tizenkét órában (abból egy csak hat-hét óra). Valahogy irigylem a lányokat, hogy mindezt bírják. Amint az ember lehúz vagy két-három hónapot egy menetben, éjszaka (lsd.:se éjjeled, se délelőttöd, se délutánod) és csak nézi a kertben a széép naagy legyőzhetetlen gaz-armadát, a terveinek a felét sem tudja megvalósítani, mert nincs rá energiája (vagy alszol, vagy talicskázol), ez aztán a fasza.
Utolsó kommentek