Furcsa módon, már nem kell visszamennem vasárnap a melóba. Mármint az egyik műszakból a másikba.
Hihetetlen, de igaz, mindenkinél eljön az az idő, amikor úgy érzi, hogy túl sok leszarom tablettát vett be. Nekem ez az időszak tegnap jött el. Azért megvártam a mai napot az asztalra való lerakással, mert ugye a reményhal meg utoljára. Ha még mindig úgy gondolta volna a vezetőség, hogy ez így tök fasza, akkor én meg úgy gondoltam volna, hogy ha egy közös megegyezés nem fog menni szombat 23:59 lejártával, akkor egy azonnali hatályú mindenféleképpen jó lesz. Szépen kinyomtatva és összehajtogatva még mindig bent figyel a szekrényben. Csak a dátum és az aláírás hiányzott róla.
Már megint túl lett bonyolítva a dolog.
Részemről: kora hajnalban bejövünk a szokott időben (melegváltás, tehát azokat a buzi éjszakásokat váltanák azok a buzi délelőttösök), csomagolt kalács megcsinál, becsomagol, hazamegy, lepusztul. Így a cselédség is tudna pihenni. A frissebb kalácsot (amit éjnek éjvadján, úgy egy és kettő körül indítanak útnak, csak úgy meztelenül) éjjel egy, kettő, esetleg három személlyel vastagabbra hagyva a műszakot, megcsinálják. Azután jövünk a szokott időben és jó napot, a meleg és friss kalács meg majd készen lesz, amikor elkészül - de mivel több emberke lenne az adott műszakra, így nem lenne semmi sem késésben, a túlóra meg szinte semmi sem lenne.
Ezzel szemben a főszervező álláspontja az, hogy bejövünk délután kettőre, kalács megcsinál, valaki majd bejön és becsomagol, aztán minden a terv szerint nem haladva délután hat-hét óra tájékában hazamegy mindenki, tízre kipihenve bejön melózni, aztán reggel hat-nyolc óráig szopja a faszt és hazamegy. Ez is egy megoldás, csak éppen úgy szar, ahogy van, Szeretem azt, amikor valaki úgy szervez meg valamit, hogy:
- fogalma sincs arról, hogy mi is történik azután, hogy ő nemes egyszerűséggel hazamegy a munkaidő leteltével, mihelyst a negyedórás papírmunkát röpke másfél-két óra alatt összecsapja,
- halványlila sejtelme sincs arról, hogy milyen jó éjfélre járni, röpke három-négy óra alvás után,
- nem tudja azt, hogy mi is az a win-win szituáció - és nem is érdekli,
- A másik fél (szenvedő alany) álláspontját, véleményét, javaslatát, figyelembe sem veszi, mert ő itt a JANI.
Asszem, ha nem változik semmi sem, a karácsonyt már nem itt fogom tölteni. Ez nem egy win-win szituáció. Majd kerítenek ukrajnából valami buziklubbos táncosokat, akik megoldják a dolgokat. Vagy óccó pici kínajiakat. De már azok sem óccóak.
Utolsó kommentek