Csak úgy mindenről...

... annak, hogy fel akarok mondani. Olyan huszonpár éve. De lejött az ideje annak, hogy annyira tele van a faszom (most mértem le, négy kiló nyolcvan deka, herékkel együtt), hogy most véletlenül ki is nyomtattam egy azonnali hatályú felmondást. Hát ki a faszom vagyok én? Az ezernyolcszázas éveket éljük, hogy az emberfia el sem hagyhatja a pékséget vagy mi? Teljesen törvényesen megy minden (állítólag), majd bemegyek délután egyre, ötre vagy hatra végzek és majd mehetek vissza éjfélre - mire a műszak kezdődik? Faszt - mondjuk ez utóbbit közöltem is a főszervezővel.. Vegyenek rabszolgákat, oszt' ennyi. Ha holnapig nem lesz semmi változás, akkor holnaputántól egy személlyel kevesebb lesz a pékségben. A kisebbik fiatalabbik vezér meg kap annyi emberelőnyt, hogy nem fogják elvárni tőle azt, hogy valamelyik kezét a seggébe dugva elvégezze a munkámat. Mert ezt állítólag úgy is lehet... Már ha a 'fél kezemet a seggembe dugom, akkor is különbül megcsinálom' mondatot szó szerint értelmezzük...