Alig bírtam felállítani. Tudtam, hogy amúgy nem fogom tudni a helyére rakni, így egyből a földön kezdtem. Aztán bedugtam a bedugni valót, így egy kicsit nyomkodni és verni kellett, mire a helyére került minden. Ezután kellett volna felállítani, úgy, hogy függőlegeshez közelítsen.
Hát, basszameg, nem gondoltam volna azt, hogy egytized köbméter légszáraz (ejtsd: vizes) fenyőnek ekkora súlya van. Azt hittem, beszarok. Ráadásul kátyúból (lsd.: emberelőny a faanyag részére) kellett mindent összeművészkedni. Fél kézzel tartani a bódé-pótlék ácsszerkezetet, fél lábbal feltornázni a támasztómianevét, a maradék fél kézzel meg próbáltam megoldani azt, hogy az a két mázsa gerendadarabka ne csapjon agyhelyen, illetve a támasztómianeve is a helyére kerüljön. Mindezt lábujjhegyen állva. Élmény volt. Nem túl jó élmény, de akkor is élmény volt
Holnap legyalulom a maradék deszkákokat, becsavarozom a helyükre, oszt' jöhet a gerendákok helyre való biggyesztése... Lsd.: fűrészelés, vésés, szentségelés, stb.
Utolsó kommentek