Tizennyolc darab sós kalács és kilenc darab kifli elkészítése több mint egy óráig tartott. A tíz perc helyett.

Valamelyik agyas (anyám) hókiflit készített, és amint a formázással végzett, elrakta a nyújtódeszkát, mintha mi sem történt volna. Persze elmosás nélkül. Most meg már hiába is súroltam le, csúszott rajta a szál a nyújtás közben, mintha muszáj lenne, mert áll a rétegeltben a zsiradék. De legalább már a penészfoltokat sem lehet róla lesúrolni... Lassan mindenben lesz hús itthon, mert úgy belevágom a faszom az egészbe, hogy ihajja.

A kosz már lassan megeszi a lakást, mert egyre kevesebb ingert érzek a takarításra. Mert ugye milyen jó érzés is az, amikor az ember a meló után haza esik korgó gyomorral és az a szöveg várja, hogy nemsokára készen lesz az ebéd, ne egyél most már(am:11:30)... Már csak pár perc. Ebéd délután fél kettőkor. Közben a muter töltögeti a sudokut, oszt' jó napot. Söprögetés ohne, felmosás ohne, már azt is sérelmezte, hogy a vécékefe használatára felhívtam a figyelmét. A macskáknál semmi megtorlás a beszarás esetére, s hiába zárom ki őket, ha egyszer a muter első dolga ezeknek a dögöknek a beengedése. De a szart azt nem takarítja ám fel utánuk, mert 'én ott nem látom rendesen, meg nem is férek oda' varázsige kimondása mindenre jó.

Szó nem érheti a ház elejét, engem sem fognak megszólni azért, mert kórosan pedáns vagyok a környezetemmel kapcsolatban, de a mutter már elég nagy tapasztalatra tett szert az ügyben, hogy miképpen is lehet három nap alatt ganérakást varázsolni bárhova is. Konyhaszekrényről lepakolok, lemosom, felmosom, elpakolom. Másnap ott van a tésztanyújtógép, a felbontott liszt, a só - ami már nem fér oda a polcra. Tegnap még odafért. Következő nap odateremtődik a szotyi, a ropi és a tibicsoki. Estére már ottfelejtődve hányódik a mérleg is. Ezek után előkerül a petróleumlámpa (DE HONNAN?!!!), az egérfogó (DE MINEK?!!!), a zacskó mandarin, a vödrös sütemény, valami sütemény csomagolása (Miért nem dobtad ki? Hátha kell még...). Baglya. Ganérakás. Három nap alatt. Közben valahonnan előkerül a másik mérleg is, ami nem digitális. Az most odakerült a földre, a fotel mellé. Valahonnan rákeletkezett egy füzet, amit tavalyelőtt vettem vetési naplónak, és harmadnapra eltűnt. De most már megvan.

De legalább szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Amit vettem szemetest, azt már egy hét után nem lehet felismerni a dzsuvától. De hát mindegy is. Az a lényeg, hogy a csomagolóanyag és a szerves hulladék külön-külön van gyűjtve.

Valahogy kurvára nincs kedvem semmihez.Nekiállok majd én is sudokut töltögetni. Megvárom, míg rám nem dől a ház, meg nem esz a retek, a gané és a macskaszar. Közben be is fogok rúgni. Nem egyszer. Igen. Ez egy tökéletes életcél lesz.