Valahogy, a beteges élet háta mögött, némi korcsmájazás után összefutottam egy sráccal. Tévedés ne essék, együtt indultunk ugyanarra fele. Valahova. Ráadásul ugyanazon hídon akartunk átkelni. Azon a régi, de még működő vas és fa szerkezetű hídon szerettünk volna átmásznia túloldalra.
A víz mindeközben a deszkák résein átszűrődött, némi kis habot képezve. Aztán amíg bambultuk oldalt a hínárt, mi a víz alfeléről jött, megfigyeltem, hogy nem is hínár az, hanem félig elrohadt hullák, akik felénk igyekeznek. Mondom, hogy menjünk. Az ár nemsokára elmossa a hidat. Erre nem hogy, má' az áradat emelkedni kezdett? Már a vizeletemen éreztem azt, hogy nem kellene ahhoz a vízhez közel kerülni, megvárni azt, hogy... A híd szerkezete hirtelen megváltozott, apró, pici (nem pálcikák, basszameg!!!)... Háromszögletű, lekerekített részekből formálódott egy rácsszerkezet féleség. No, szóltam az ámmogó csókának, hogy azért én a helyedben lefelé is néznék, fuss az életedért!!!! S felmásztam a híd szerkezetére, a túloldalra való eljutás határozott szándékával. S ekkor szembe találtam magam egy mozgássérült illetővel,akit még csak nem is a valking dedből szalasztottak. Egy kicsit már lerohadt az arcbőre, egy kicsit már sehol sem volt bőre, itt-ott kopottas, de szép volt az izmok alól kilátszódó csontok egy része... Nem akart átengedni a hídon. Lógtunk mind a ketten a vázszerkezeten, kézzel, lábbal... Leakasztottam a lábát, aztán a másikat is le akartam, megfogta a kezem - szinte fájt. A szokásos mozdulattal kiszabadítottam a kezem, hátul megkapaszkodtam valami vasdarabba, s elrúgtam a kezét magamtól. Aztán (hatás ellenhatás) ugyanezen lendülettel megpróbáltam lerugdosni a hídról. Csatt. Csatt. Csatt.
A macska kísérletezik a szúnyoghálón való bejutással. Sohasem tudom meg a sztori végét. :(
Utolsó kommentek