Húzom a vaslapátot a metlakin, ahol vizes, ott sokkal szebb a hangja... De nem a lapján húzom, mert úgy nyomot hagy és feleslegesen kopik az anyag. Az élén kell azt húzni - valóban nem kopik annyira... És(sel nem kezdünk mondatot) jobban zörög. Erre a Szilvi szóba állt velem.
- Te antiszociális vagy baszd meg...
- Miért is lennék az?
- Mert te csak azt nézed, hogy kivel is lehet kibaszni, kit mivel lehet bosszantani...
- Nem. Én azt nézem, hogy kivel és miféle módon lehet kibaszni. Ezért lennék antiszociális?
- Nem csak ezért, de te nagyon utálod némelyik embert.
- Tévedés. Én nem különböztetem meg embertársaimat. Egyformán utálok mindenkit...
De amúgy tényleg valami ilyesféle gondolatmenetem van folyamatban. Persze az ésszerűség határain belül, törvényt tisztelve, néha-néha mindennap csipkelődve. A sofőröknek már tettem célzást azt ajtók becsukásával kapcsolatban.
- Mi a kurva istenért van ez becsukva?
- Azért baszd meg, hogy ne fagyjak meg.
- Húzzá' fel kabátot!
Pékségben. Kabátot a faszarcúak miatt. De tettem egy nüansznyi utalást az oldalsó ablakokra, illetve arra, hogy van itthon gyújtógyertya. Annyit megér a dolog. Aztán majd húzzatok kabátot. MUHHAHAHA (sátáni kacaj). Azóta becsukják - java részt. De már kifundáltam egy olcsóbb megoldást is - amivel Alcsi sem szopja be. Ablak le, pár liter víz bele... Majd ha már nem fagy, akkor fel is lehet tekerni.
-Jó reggelt! (írásban nem jön ki annyira a hangszín - tisztára mint a Blue Oyster Bar-ból jött volna a sötét aurájú csávó).
- Rétesvég?
- Igen, van rétesvég.
- Hol van?
- Rajta a rétesen...
. S miért nincs még összevágva?
- Mert még sül.
Igen, mindig ilyen tőmondatokban kell beszélni a főnökséggel. A bonyolultabb mondatokat (mondom hogy befelé nyílik!) néha képtelenek felfogni.
Reggel van, reggel van, mindenki ideges,
A család feje üvöltve tiszta gatyát keres...
Nos, éktelen nagy ribillió, beszélgetett a Csókeszkata a mellette lévő lyánnyal. Olyan öt perc múlva már egy kicsit feszélyezett a dolog.
- Egy valami tetszik benned, de az nagyon.
- Iiigen? (sejtett valamit) Mi az?
- Az, hogy nem az én feleségem vagy.
Harmadik szín. Büfé. Mert kocsmába nem megyek...
- Te mindenkivel szót értesz?
- Nem, mert én antiszociális vagyok.
Amúgy nem nézek le sok mindenkit. Kivéve azon milliárdosokat és milliomosokat, akik csalással, ügyeskedéssel és hazugsággal keresték meg a mindennapi betevőjüket. Vak lehetek? Lehetek.
- Miért nem mész mér baszod? Nem látsz a szemedtől?
- Hát nem. Vak vagyok.
- Ahha. Bocsi. Egy szűk lépés előre, kábé ötven centi, magasság huszonpár.
Egy kicsivel később kifejtette a srác, hogy először szarul esett, de most mintha úgy érezné, hogy nem nyomorékként tekint rá valaki, hanem emberként... És ez jól esik.
Hajléktalan is lehetek, nyomorék is lehetek... De mások kárán milliárdos - az tuti nem.
Stabkockákat ma sem vettem. Zárva volt a das bót.
Amúgy meg lassulási verseny vala. Ilyen lassan... Kerékpárral... Haladni. Kétszáz méter alatt egy cigi... De már a gyalogos tempóm sem oly' gyors, mint amikor kislány voltam.
Jól belegondolva... Lehet, hogy hiba volt egy Jehova tanúja mellett állva célzást tenni az út állapotára, mondván, hogy "bassza meg az isten, ez úgy csúszik, minta pina..."
Hát evvan, meg a möggyleves.
Utolsó kommentek