Aladár éppen javítgatta volna a csomagológépet, nézegette a törött műanyagdarabokat... Odasétáltam társalogni.
-Te Gyuri! Sokba kerül az ilyen? Nem lehet valahogy megvarrni?
[gyenge célzás arra, amikor a kiflisodrón elszakadt a vászon. főnökünk így reagálta le...]
-Te... Ha ezt a főnök látná, akkor [Alcsi nekiállt illesztgetni össze a darabokat, feltétlenül sehogyan se jó módon] megkérdezné azt, hogy "Te Gyuri! Ezt nem lehetne mondjuk egy ekkora... tetőlécből... valahogyan..."
-Szerintem nem lenne jó a tetőléc. Tölgyfa. Az már igen. De az egy kicsit drágább.
-Végül is nem rossz ötlet. Szólt Alcsi. - Ha netán elkezdene lötyögni, akkor csak meg kell locsolni és megdagad.
-Deeee. Amúgy mi a gondja a gépnek?
-Hát szar a lánc és itt megbillen, aztán eltörik.
-Hmm. Nem lehetne esetleg egy bicikliláncot helyette rárakni? Csak ezt a fogaskereket kellene valahogyan lecserélni...
Ezen a ponton röhögte el magát az Aladár először.
-Az egész városban [túlzásba esett. város. pfff.] nem lehet kapni ilyen láncot. Voltam három boltban is.
[ezen a ponton következett be egy kis közjáték, kenyér kiszedése, egyebek. Mire végeztem vele, visszaslattyogtam Aladárhoz...]
-Arra gondoltam... Itt a sarokházban... Láttam egy állagyógyszertárt... Ott láttam a kirakatban nykörvet is, de ahol nyakörv van, ott valószínűleg van lánc is. Te Gyuri! Nemm kellene megpróbálni ott is?
No itt elszakadt a cérna Alcsinál, mint amikor mindenféle drót- és fémdarabkákat hordtam be neki a TMK területére, monván, hogy hoztam a TMK tartalék készletéhez hozzávalót...
Utolsó kommentek