..az alagút végén. És nem is dudál...
-Mit csinálsz? Kérdé a mutter.
-Zsíros kenyeret vacsorára. Mondám én.
-Miért nem eszed meg a maradék ebédet?!!!
-Mert most nem kell, 'szt azé.
-Mert azért dolgoztam vele ennyit, azért ... hőbörö, hőbörö. Huhúúúúú!
Kábé ekkor látta meg az újhagymát, a szemei jöttek ki a helyükről, mint a csigának, utoljára ilyet egy LSD-partyn láttam... Akkorára kitágult pupillák...
-Húúúú! Hozzál be nekem is párat, jó lesz reggelire!
Az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy néha van egy kicsiny értelme annak, mit csinálok... Ja, egy-másfél hét és ránézésre lehet szedni a fejes salátát. De legalább ritkítani az állományt a fóliasátracskában. Gonosz módon meglepetés lesz arra a kérdésre, hogy "mi legyen ma az ebéd?" Hahahaha[sátáni kacaj].
[Ugyanitt tojás(ocska) eladó - kispénzért.]
Utolsó kommentek