Csak úgy mindenről...

Az előző részekben (első, második, harmadik és negyedik)  nagy vonalakban összefoglaltam egy részét az általam sérelmezett dolgoknak. Előre leszegezem, hogy jelen pillanatban nincs meg a megfelelő 'társadalmi akarat' a következőkhöz, azaz csak kurva sok pénzzel lehetne…

Jön a portás, s megkérdé: -Nem tudod, a mosdó szabad?-Tán feleségül akarod venni? Érdekesen nézett...

Az az, hogy az ember délután hatkor elrakja magát későbbre, mindazért hogy kora délelőtt hajnali negyed egyre aludjon valamennyit, me akkó keeni kő, a parasztoknak önni kő. Erre a másik kolléga felhív este nyolckor ()párdón, tizenhétötvenhatkor, utána csak a forgolódás lett…

No, jött egy válasz emil. Azt kapásból kiszúrtam, hogy "sorry". A lényeg lényege lényegében lényegtelenné lényegül, azaz köllene vagy ezernyolcszáz éves szakmai tapasztalat, meg amúgy sem. Ide sem kell menni melózni. :) [bár default úgy kékültem, hogy tutihogydenem …

Ez azért már skandalum, ezen a héten még csak harmadszor áztam szarrá. Vettem műszarolajat, kelletik a bovdenekhez. De mire hazaértem, úgy néztem ki, mint az ázott veréb, így a kicsiny falunkban tartandó bevásárló körutat elhalasztottam holnapra. Remélem hajnali egy tájékán…

Bepályáztam egy állásajánlatot. Kurva jó úgy önéletrajzot írni, hogy közben félig alszik, ráadásul angolul kell beadni. Ezt meg éppenhogysem vaszmakog. De próba cseresznye. Elméletileg távmunka, blabla.

Szóval ha a főnök kérdez, akkor ildomos kapásból tudni a választ, csapni mint a Gyuri. Betűrejtvény következik (az iskolákból ezeket szöveges feladatokként is ismerhetjük), nagyon egyszerű, jóval egyszerűbb, mint egy emelt szintű érettségi. Ezt azért írom, mert ilyen laza…

Néha még én is idegesítem magamat. Mint egy izé. Egy vulkán. Csak gyűlik a szar, csak gyűlik, kirobban, egy darabig fortyog, s utána ismét csend vala. Egy darabig. Sajnos van pár ember, ki egy-egy sikeres nap után egyetlen egy jól sikerült hülye kérdéssel (kéréssel, bármivel)…