Néha még én is idegesítem magamat. Mint egy izé. Egy vulkán. Csak gyűlik a szar, csak gyűlik, kirobban, egy darabig fortyog, s utána ismét csend vala. Egy darabig.
Sajnos van pár ember, ki egy-egy sikeres nap után egyetlen egy jól sikerült hülye kérdéssel (kéréssel, bármivel) magára borítja a szaros vödröt. Ő megsértődik, engem meg némileg később elkap a bizonytalanság, hogy mit és miképpen kellett volna másképpen cselekedni? Levonom a konklúziót, aztán meg legközelebb... Mint ahogyan a mondás is tartja, a tapasztalat az az, amikor az ember tanul a hibáiból és legközelebb sokkal rafináltabb módon követi el ugyanazt a hibát.
Hát, valahogy manapság nem igazán vagyok ott a szeren. Egy problémára, feladatra vagy hasonlóra odafigyelnem nem egyszerű, mert valahogy mindig elkalandoznak a gondolataim, a szartenger meg néha-néha belecsap a pofámba. Aztán lenyelem a kortyot, a szar meg végigfut az gerincemen és elönti az agyamat.
Mit kellene még megcsinálni, miből, hogyan? Mikor lesz idő rá, jó idő rá, sikerül-e, jó lesz-e? Mi van ha? A munkahelyen is el-el kalandoznak a gondolataim, látom kedves főnökünk telhetetlenségét, azt, hogy nem igazán törődik semmivel sem, csak legyen pénz, pénz és még több pénz. Sokszor a kollégák meglátásai is idegesítően hatnak. Például a "miért nem képesek *** " kezdetű gyerekdallal, melyben a csillagok behelyettesíthetőek akár "az adókat csökkenteni", "a családi pótlékot megemelni" s bármely hasonszőrű dologra. S java részt nem értik meg a magyarázatomat, mint ahogy azt sem, hogy miért van még mindig sokcsillió tőketartozás, pedig már milliókat befizettek a házra, autóra, nyaralóra(!), és a többire. Ja, hülye vagyok.
S a pénzből sohasem elég. Ez folyik már a csapból is, annak ellenére, hogy ordenáré nagy baromságokat csinálnak az emberek (köztük én is, néha-néha írok is róla - nem kell a tisztelt olvasónak arról a deci hubiról tudni, amit ma benyeltem), mely az anyagiak rovására megy.
Már lassan saját magamat is idegesítem, csak úgy instant, a saját baromságaimmal, úgy is mint cigi, sör, kávé, internet előfizetés, szerszámok, vetőmag, anyagok a mindenfélékre (sohasemleszmánkész projekt)... Persze ez is a pénzről szól, mi másról. Ha mindezekről lemondanék, akkor akár éves szinten kurva sokat félre tudnék rakni(?). De levontam a konklúziót. A cégnél havi húsz nappal (140 nap/év) és napi két kávéval (2x50=100Ft) számolva 14000 forintnak kellene megmaradnia a zsebembe év végére. De érdekes módon nem maradt. Az a kolléga||kollegina aki lerakta a cigit, az mennyit tud félrerakni egy hónapban a megspórolt összegből? Szóval ennyi erővel elmehetek akár szerzetesnek is. Kábé ugyanennyi fog megspórolódni... Ha én nem baszom el a kreditet, akkor majd anyám. Ha a gyógyszereket nem is számolom... Akkor is mestere ennek. Volt kitől tanulnom. :]
S ilyen gondolatokkal a fejemben, dolgozzak, beszélgetésnek minősülő üvöltözéssel a hátam mögött számoljak (ötegészháromszortizenkettőésfél, az annyi mint... ÉS MEGMONDTAM A SZEMÉBE A ROHADÉKNAK, ANNAK A BÜDÖS KURVÁNAK, HOGY... HAHAHA,HIHIHI, ÉN MEG... HÚÚÚÚ, NÁLUNK IS VOLT ÁM ILYEN...)
Aztán kezdem elölről, meg megint, meg megint. És akkor kimegyek az udvarra melegedni, rágyújtok ha már ott vagyok...
De az is lehet, hogy mindent túlzottan a lelkemre veszek. Mint például olyan dolgokat, hogy ha szar valami portéka, akkor (bár csak a vállamat tudom vonogatni, mert visszacsinálni nem lehet) nem mondom és gondolom azt, hogy a főnök megbírja, ha az egész termelés késik a komótos kolléga miatt (nem, nem ráfogom) kinek a műszakkezdés az azt jelenti, hogy akkor nyitjuk ki a kaput, aztán (mint az élőholtak éjszakájában a zombik) besietünk, nagy kapkodva átöltözünk, bemegyünk és kitöltjük a jelenléti ívet, aztán majd egy negyedóra-húsz perc múlva már dolgoz(gatu)nk is... Valahogy feszélyez az, hogy az istenbarma nem csak a főnökkel tulajdonossal baszik ki, hanem a kollégákkal és önmagával is.
Nem tudom hogy miért, de kurvára idegesít ez a félelmetes beleszarás. A cégnél, az üzletekbe (tisztelet a kivételnek), az ügyintéző izéknél, mindenhol. Leszarják. Tanyára jó lesz, falura parasztoknak elmegy, a városba meg mindegy. Ennyi pénzért csak ez telik. A főnökség, a beosztottak, a... Minden és mindenki. Mert megértem én azt, hogy ha valaki elbasz valamit - megesik. De azt, hogy nap nap után ugyanúgy és hiába mondja az ember, hogy mit és miképpen kellene másképpen... S az adott droid meg szarik rá... Szar fizetés, szar kenyér. Ja. Ezzel majd jobb lesz mindenkinek. Ühhüm.
No, jól ki sikerült tárgyalnom az összeférhetetlen modoromat, és a maglátásomat önnön magamról Úgy érzem, egyáltalán nem kalandoztam el a tárgytól. Remélem nem kell önéletrajzot írnom manapság... :S
Utolsó kommentek