Személy szerint megpróbálom a legjobbat kihozni az adott anyagokból, az adott feltételekből. Ha rajtam múlik, akkor nem lesz későn a kenyér, a zsemle, a kifli, s nem lesz selejt. Ez utóbbi alól persze van kivétel is, me' néha-néha beugrik egy-egy baki, hiszen emberből vagyunk, s léteznek műszaki hibák is, ráadásul a gyártástechnológia sem a legfaszább, a rendelkezésre álló gépek és anyagok meg elég sokszor beleesnek a szar kategóriába... Ezen hibák persze nem megengedhetőek, s hőbörö-hőbörö lesz a vége, mindig a melós a hibás.
A kurva sok fizetés mellé az embernek muszáj mást is bevállalni, mindössze azért, hogy a főnökünknek legyen pénze. Mert nekünk nem lesz több attól, hogy tisztességgel, becsülettel, gyorsan és jól végezzük a munkánkat, s abból sem keletkezik több bevétel, hogy az ember megcsinálja kettő ember munkáját. Legfeljebb visszaveszi a menedzsment a létszámot, mert egyeseknek túl sok a szabadideje. Mindezek után egyeseknek még mindig túl sok szabadideje lesz, a többiek meg dolgozhatnak helyette - míg a kolléga kint alszik az öltözőben, vagy hokizik a kemence előtt - két alvás között.
A menedzsment beleszarik a kötetlen munkaidős kollégákba (akkor jövök, amikor sikerül, akkor megyek, amikor gondolom, de a nyolc órát azé' beírom a jelenléti ívbe magamnak - hiszen engem nem baszogatnak érte), akik kötetlen munkavégzést folytatnak (ahelyett, hogy segítenék egyel arrébb, lefekszem aludni az öltözőben egy másfél-két órácskát, a munkámat meg majd megcsinálja valaki más). Tibor! Ne hagyj támadási felületet a többieknek! Ez utóbbit a menedzsment javallotta a szorgos és nélkülözhetetlen kollégának.
El fog romlani a dagasztógép, mert elöregedett rajta a dörzskerék. Hát ha elromlik, akkor elvisszük hátra a raktárba, régen sem volt ez a dagasztógép! Hát bazdmeg, ez a mentalitás igencsak kiveri a biztosítékot...
Egy részről meg tudom érteni a hokizó, recskáló, majdmásmegcsináló, állandóan álmos kollégát is. Van másodállás, mert a havi hatvan-hetvenezer pénz szarra sem elég. Meg az ennyi pénzért nem szabad kapkodni meglátást... De bazdmeg, a többiek sem keresnek többet! Sőt... Ráadásul majd még a te munkádat is megcsinálják, mert te álmos vagy... Más nem az, á egyáltalán nem az... Másnak nincs dolga, á... Tényleg nincs... Más meg ráadásul sokkal többet keres... Igen... Ez ilyen...
Más részről megértem főnökünket is, hiszen ő azért fektetett be ide, hogy pénzt lásson belőle. Sajnos senki sem hosszú távon gondolkozik, sajnos, senki nem gondol a másikra. A főnökség sem. Három év alatt viszontlátta azt a kreditet, amit befektetett. Adómentesen (vajon lehetne-e bizonyítani? há' nehezen). Plusz a fölét. Ha jól meggondolom, akkor az adócsalás, a pénzmosás, a zsarolás ténye megállna. Sajnos ezzel az a baj, hogy ha jön egy ellenőrzés, akkor némi kis pénzmag és minden rendben is van... Éjjen a jogállam és a demokáré!
Lássuk be, senki nem ellensége önmagának, senki nem akar többet dolgozni annál, mint ami okvetlenül kelletik. De azért van a pofátlanságnak egy határa. No, ez a határ egy kissé átlépetett. A törvényhozás részéről, a kollégák részéről, a tulajdonosi kör részéről. Innentől én is beleszarok - ennyi pénzért... Ammen.
Ennyit a munkamorálról...
Utolsó kommentek