Ma mentem a nagy össznemzeti jövedékiadóbefizetőhelyre...
"ekszjúzmi, ekszjúzmi..."
Édes faszom, már megint egy német, aki angolul akarna szóba elegyedni egy olyan helyen, ahol az angoltanár sem tud angolul... Szóval két felmálházott buksza (csaj, punci, stb, stb).
"wattafakbájszekliro(h)ád?"
Erre azt válaszoltam, hogy: 
Ha már ilyen szépen kérdezték...
"dujúszpíkenglis?"
"Da!" ()
"Spreshendajcs?"
"Hablaeszpanyóla?"
Erre ők:
No de azért, mielőtt megkérdik, hogy magyarul netán beszélek-e, konstruktívan útbaigazítottam őket.
"Follóvmí..." Persze, hogy kurva jó kiejtéssel... Nemhiába éltem én annyit külföldön. Még jó, hogy nem a shópingcentert keresték.
"Folov dö path of line... öööö... izé... mianeve... tilldöcross." Mutogatám a cigisbolt elől a helyes irányt.
"Cross?"
"Ühhüm... Dzsézusz Krájszt... Cross... Dam... ööö... izé... levi... ööö... berdzs... ööö... mianeve na."
"Tenkjúveriverimacskátmertosz. Bájbáj."
Remélem, hogy rájöttek miféle keresztre gondoltam, meg hogy nem arra a gátra céloztam, amit a nőgyógyászok szüléskor...
De hát meg kell adni a módját annak, hogy országunk szép színben tűnjön fel a külföldiek előtt...
[Megbocsátást kérek a szmájli ellopása miatt, de ez nagyon-nagyon tükrözte az arcom állapotát... Köszönöm sg.hu]
Utolsó kommentek