A szomszédban (békés kidzsebsíg) disznót akartak vágni - a jelek szerint kurva jól fizet a közmunka. Bár az is lehet, hogy az ellopott méhek árából futotta... No, szó mi szó, a nagy tudománnyal és bölcsességgel rendelkező Taigetosz ++ egyedek kerítettek egy desznyót. Bár az is megeshet, hogy ez a malac is úgy termett a kertjükben, tehát ingyen volt.

Szóval került a jauszág. A böllérként felfogadott intelligenciabajnok kitalálta, hogy mivel kevesen vannak arra a disznóra, mármint nem tudják ketten lefogni... Szóval, majd egy kalapáccsal jól homlokon csapják, attól a disznó elkábul, könnyű lesz leszúrni. Meg is próbálták. Bár az elgondolás az nem rossz, de talán nem egy másfél-két kilós kalapáccsal kellett volna odacsapni... A disznó nem elkábult, hanem meghülyült, s mint ilyenkor természetes, elkezdett futni az életéért. Ráadásul pont akkor, mikor már félig elraktároztam magam a hajnali felkelés Nagy Nemzeti Ünnepére (00:15). Pontosabban locsolás közben. [kettő órányi szunya, lekapcs, állás átrak, locsolás, szunya...]

Visítás, ordibálás. Épp hogy bekapcsoltam a szivattyút. Le is kapcsoltam, mert láttam ám, hogy a szomszéd kidzsebdzsíg kerítése éppen maga után vonszol egy malacot - de hála istennek elengedte a jószágot. Anyám meg kiment bámészkodni, a kutya szabadon, majd megőrül. A kutyát mintegy harmadszorra sikerült beparancsolni a helyére. Kábé anyámat is ennyi ideig tartott bazrgatni a lakásba. Azé' ez utóbbin kissé felhúztam magam.

-Légy szíves menjél be, de azonnal!
-Miért?
-Ne kérdezősködjél már annyit, csak menjél be! De má'!
-Mert mi van?
-Menjél már be bazdmeg, mindjárt meglátod! Amúgy nem lesz komoly baj.

Anyám kelletlenül bement, utánarohantam (kábé mint a beteg anyatetű), becsuktam a konyhaajtót. Aztán gyönyörködtem a látványban, amint hárman (a családfő, a nagyobbik leányzó, a félkegyelmű böllér és a féleszű asszonyság) kergetik a disznót a sitthalmokon (hova a faszomba kellene azt is eltüntetni?) és a téglarakásokon keresztül. Anyám menten abbafejezte a duzzogást mikor elmagyaráztam neki azt, hogy "ahogy elnézem, ez a disznótor nem a terv szerint alakult..."

Visszahajtották, kergették, satöbbi. Kacérkodtam a gondolattal, hogy kihívom a rendőrséget azzal az indokkal, hogy négyen vannak az udvarunkban, mindegyiknél vascső, meg karó van, s ordibálnak, hogy gyere ki onnan a kurva anyádat... No, de amikor már harmadszor kergették vissza a disznót, akkor megemlítettem a gazdának, hogy kinyitottam a kiskaput, ha még egyszer átjön a disznó, s utána a határban fogják kergetni, nem az udvarunkban. De sajnos nem így alakult. Talán még most is kergetnék, ha meg nem unják.

Meglepően intelligens állat az a malac. Nálunk is megpróbálkozott a csirkeudvar fele vezető kerítéssel. Vissza is kellett hajtogatni a (45x45x4) szögvasat, amihez hozzá lett erősítve a drót. Még látszik az orra nyoma a drótban. Az ajtó (ami a meghótt mostohafater szerint nem fog kibírni három hónapot sem) egy kicsit furcsán záródik, a hatvan-hetven centi mély betontuskó, amibe bele van ágyazva a szögvas, az meg egy pöttyet kifordult a helyéről. Viszont! A malac sem a virágokat nem gázolta le, sem a chilis cserepeket nem borította fel, sem a felkarózott paradicsomot nem baszta szét, sem a dinnyét nem taposta le!

Reggel majdnem elestem, mert egy kissé kótyagos voltam... A sok alvás, szerintem a bebaszásra tippeltek a kolléganők. Ma hazaértem, elugrottam dohányért és szpatty...

Most végeztem a locsolással. Kapálni való azért még van.

Valami azt súgja, hogy amikor itthon leszek szabadnapon, akkor telihold lesz. Lehet éjjel rotálni...