Má' megin'. Végy valamennyi krumplit, héja nélkül főzd szar.rá. Az a titka, hogy a végén annyi víz maradjon, amennyi éppen hogy csak ellepi a burgonyát (ha sokra sikerül a lé, akkor kiöntöm a g***be). A főtt grumblit nem árt összetörni - az sem baj, ha nem túl apróra sikerül az az összetörés. Rakunk bele valamennyi élesztőt. Lsd: húsz-harminc deka krumplihoz három-öt dekányit. Ha túl forró a lé, akkor megdöglik az élesztő, így tele lesz holtakkal a tésztaalapanyagunk, ez majd a szagán is érződik.. Tehát várjunk a kézmeleg állapotig (30-38 celsius - amúgy is hamar elhűlik az izé), aztán dobáljuk bele az élesztőt. Amint van látszata az élesztő tevékenységének (habzik, a bubor család is beköltözött, stb), mehet bele a liszt és a só. A lisztből annyi, amennyit felvesz a grumbli, a sóból meg ízlés szerint... Összegyúrás után még nem árt egy fél órát várni vele, de ha az emberfia átmegy közben a szomszédba beszélgetni és egérlátta rádiót szerelni, annál lazább lesz a végeredmény bélzete. Forró zsírban, vagy olajban sütendő.
[az AHS szabvány szerint készült éteknek megint megdicsérte anyám az ízét]
Utolsó kommentek