Kora délután csiripelt a tyilifon, egészen pontosan 00:15 idő tájékában. A falhozvágást is csak azért úszta meg, mert nagyhirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, nemhogy azt, hogy honnan is jön az az éktelen lárma... Kávé, kaja, slozé, cigitöltés. Biciklizés, melóhelyre be. Bekészít, számolniszámolniírniírni... Harmadjára vagy negyedjére azért sikerült kikalkulálni a megfelelő mennyiséget, érdekes módon nem basztam el semmit sem. Részmunkaidő vége, pénzért el, céghez vissza, oszt' ítí hazatért. Zöldség ki és fel és be, kapa és a rotakapa meg pláne ki és bele. Ebéd be, pár kávé be. Én meg ki. A kertbe. Slag elő, víz szanaszét, gaz összevissza. Uzsonna&vacsora.
Este van, este van, mindenki ideges... 19:30 tájékában elindultam melózni, de előtte ittam pár kávét. Este tíz körül úgy éreztem magam, mint a kiló szar a mosógépben. Addig sem nagyon ment a fejszámolás művészete, de utána már gondok akadtak a számológéppel is (lsd.: papír+toll). Sikeresen el is basztam egy csésze kenyeret, a bele járó öt anyagból (liszt, víz, só, élesztő, kovászpor, lisztjavító - ez pont öt a főnökünk szerint) egyet sikeresen ki is hagytam az egyik csészéből... Némi selejt, ami nem kellett volna. Némi viszáru, ami berzenkedést váltott ki... Menet közben kávé be. Arra még emlékszem, hogy hajnali három után elindultam haza, a következő képkocka már az utcánkban ért utol. Aztán pécé be, megemlékezés az ébren töltött időkről és szpatty. Reggel fél kilenckor már nem bírtam aludni... Fasztfaszt. Javaslom az Orbán Vikinek, hogy próbáljon ki egy ilyen tournamentet, oszt utána ossza az észt a munka becsületéről és társairól...
Utolsó kommentek