Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy fényes nappal csillagokat látok, illetve hogy a szar pár percenként kis híján kosfejet üt a gatyával. Egy kissé fáj a lábam. Izé. A combom vagymi. Lehet, hogy a nemrégiben törpént esés utóhatása. Valahol az izom és a csont kapcsolódásánál, de nem olyan vészesen fájós. Mintha egy szimpla görcs állandósult volna, ámbátor egy-két jól sikerült lépés közben||után egy picit lekapcsolják a villanyt. Ma már párszor rácsudálkoztam erre... De azért még kiástam a fóliát a hó alól. Ahhoz képest, hogy nem teljesen rendeltetésszerű idő volt rá, meglepően jól bírja. A tetején ötven centi havat láttam, de csak negyven volt. A két szélső elem dőlt csak kissé befelé (konstrukciós hiba, legközelebb majd másképpen baszom el), secperc vissza lett állítva mindkettő. Sorol a retek. A salátának nem akarózik...
Már csak ezt a három napot kellene kibírnom valahogy, de valami azt súgja, hogy most nem nekem találták ki a liszteszsákok emelgetését és a lótifuti melót... Holnap viszek be a céghez fájdalomcsillapítót. Bár nem szeressem.
Utolsó kommentek