valami rejtő regényből vett idézetféle.

bementem az ügyeletre, volt is vagy tíz perc - negyed óra az odatalálás időtartama. a 'kiszállítós' autó bent parkírozott, a csengetésemre kábé nem szólt le senki sem. bár a függöny, vagy mialófasz megrebbent vagy kétszer. már amennyit láttam belőle. huszonöt-harminc perc csöngetésesdi után arra gondoltam, hogy a tűzoltók vegyék fel nekik ilyen gyorsan a telefont. szarrá fagytam, hazajöttem.

telefon a kollégának, holnap és holnap után este ne várjanak, ez má' biztos. már nem kibaszásból, de jobb ez így, mint hogy várnak, és baszok bemenni, vagy csak az utolsó pillanatban szólok be. mert bent most nem sok mindenre mennének velem...

jelen pillanatban úgy nézek ki, mint a kalóz jack. fél szememen kamillás borogatás (má' az egész szemgolyóm bé van gömbölyödve), oszt' át van kötve. sej de szar úgy gépelni, hogy fél szemem a billentyűzeten van. a másik meg be van kötve.

a mai nap történései után egyre erőteljesebben felvetül bennem a kérdés... mi a faszért kell fizetni a TB. hozzájárulást és az adót, amikor lassan már lófaszt és esti fényt sem kap az ember a befizetések után?