[elöljáróban közlöm, nincs közgáz diplomám, a politikát meg rühellem, ez CSAK az én meglátásom a dolgokról]
Egy semmitmondó cím és némi kimagyarázás után, egy utópiába hajló elképzelés következik, melyre már tettek kísérletet az első VH. után. Csak sajnos jött a második, s bármennyire is működött a dolog, erről ezidáig mély kuss vala. A neten semmiféle bejegyzés, s a média által sugalmazott dolgok közt is utoljára a XXI. század egyik adásában láttam valamiféle riportot. Ez mellé persze a jelen helyzet felvázolása is a témához lesz csapva.
Jelen pillanatban az, kinek sok van, az a társadalmi berendezkedésnek köszönhetően még többhez fog hozzájutni. Hiszen csak az tud megkenni/foglalkoztatni ezeket+azokat, kinek rendelkezésére áll az adott mennyiségű pénz és a termeléshez nélkülözhetetlen izék garmadája. Elméletileg ez így is van rendjén, csak az a baj...
Értesz a gatteroláshoz, s tudod azt, hogy meddig kell szárítani a fát? Tudod azt, hogy miféleképpen kell cipót, kenyeret készíteni? Esetleg tudod azt, hogy miféleképpen lehet hidat készíteni? Tudod azt, hogy hogyan kell cementet és meszet égetni? Tudod azt, hogy miféleképpen kell egy bútort összerakni, ahhoz, hogy ötven év múlva is bútor legyen? Össze tudnál hozni otthon egy számológépet egy csótány lábából? Tudod, hogy mikor mit kell vetni, mikor és mit kell betakarítani? Hát mindezekkel kitörölheted a picsádat, mert hiába kened-vágod a szakma fortélyait, akkor sem jutsz sehova sem, örülhetsz neki, ha valaki alkalmazd majd valahol és ráadásul még fizetést is kapsz majd érte.
Könnyen rá lehet fogni arra a dolgokat, hogy versenyhelyzet van, de azért aki igyekszik, az még megvetheti a lábát a piacon. Hát a faszt. A törvényhozás és az üzleti érdekek összefonódása miatt egyszerűen el van lehetetlenítve a kisember. Egyszerűen egyre kevesebb és kevesebb esélye van arra, hogy képes legyen boldogulni a gazdasági életben, arra, hogy megéljen. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy nem lehetséges mindez, mindössze csak annyit, hogy egyre kisebb eséllyel indul az emberfia/lánya a világnak.
Nem állítok valótlanságot azzal, ha kijelentem azt, hogy a kisemberektől (aka. munkavállaló, alkalmazott, stb.) százalékban és összegben kifejezve több kreditet von el az állam, mint a nagyvállalatoktól, illetve a bizniszmenektől. Valahogy képtelen vagyok belátni azt, hogy például én januártól szeptemberig (meg egy kicsit tovább) az államkassza kedvéért melózom. Az általam megtermelt összes haszon, jövedelem, érték, ect. több mint hetven százalékáról van szó... Beleértem ebbe azt is, amit a cég fizet utánam mindenféle hozzájárulás címén, beleszámolom az áfát, a jövedéki adót, a... A kötelező jellegű szolgáltatásokról nem is beszélve. Úgy is mint szemétszállítás (ha van szemét a kukában, ha nincs, fizetni kell), kéményseprő-man (kötelező - csak éppen a kéményt nem szokta kiseperni), folyószámla valamelyik banknál, meg ilyesmik.
De nem is lenne az nagy baj, ha ennyit kell melózni az állam érdekében. A baj az az, hogy a törvényhozóink csupa olyan dologra költik el a befolyt adókat, amik eléggé látványos eredménnyel járnak. Mint például a... A felcsúti stadion, BKV, Nokiásdoboz, stb. Példa kedvéért ott van az a bagatell összeg, ami a benzin és a gázolaj árából utalódik át az államkasszába. Benzin esetében mintegy 54%, gázolajról beszélve meg csak 51%... Ráadásul belepofáznak mindenbe, mindent szabályozni akarnak, mindenről s mindenkiről mindent tudni akarnak, még annak ellenére is, hogy az égvilágon semmit sem értenek meg a dolgok szisztematikájából, s sok-sok szabály önmagában teljesen céltalan.
Sajnos arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a lakosság túlnyomó többségének teljesen mindegy az, hogy milyen államigazgatás van a feje fölött, a valóság az állam irányító apparátusának a jó- vagy rosszindulatán múlik. Teljesen mindegy, hogy diktatúra vagy demokrácia, esetleg egy királyság az alanya a meglátásnak. Amennyiben a nagybetűs vezetés nem képes tekintettel lenni arra az egyszerű tényre, hogy a közemberek sikerességén és elégedettségén múlik egy ország jövője, akkor ott semmi jó nem várható belátható időn belül. Jelen pillanatban itt minálunk felé, a törvényhozás minden egyes cselekedete egyre inkább szétnyitja azt a képzeletbeli ollót, ami a nagyon gazdagokat és a nagyon szegényeket elválasztja egymástól, ezzel is növelve a társadalmi feszültséget. S nem, nem azt akarom mondani, hogy ne legyenek nagyon gazdagok ezen széles világban, csak annyit, hogy szegények se legyenek...
Engem nem érdekelnek az emberi jogok. Mert nincsenek. Mondjuk lehet, hogy vannak, de ilyet én még nem ettem. De még látni sem láttam. Például az emberi méltósághoz való jog, az többnyire csak a tulajdonost illeti meg. Azt, hogy ezen elméletileg létező jogok megtartását kísérő harc ezen jogokat csorbítgatja fokról fokra, azt valahogyan úgy értelmezem, mint a "háborúzni a békéért" nevezetű mondatocskát. Ahogy ámerika csinálja jelen pillanat...
Alapjában véve nem is lenne akkora baj ezzel a jelenlegi demokráciának titulált rendszerrel, illetve a kapitalizmussal sem. Csak háát... Csak önmagam tudom ismételni, a gazdasági szereplők összefonódtak a pártokkal, mondhatni a jól bevált uram-bátyám rendszer alapján. S mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, így... Erre még a jól kitalált bank- és pénzrendszer rádob egy lapáttal, ezáltal egy eszköz uralma alá hajtotta az egész világot. Azok, kik ezt az eszközt használják, ők a világ tejhatalmú urai. Aki nem hajlik meg a játékszabályaik előtt, az szopórollert nyer a következő körben.
Valaha réges-régen olvastam arról, hogy a jelenlegi jobb- és baloldal (náczik vs. kommenyisták) nem elegendő ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk ítélni a helyzetet. Mert az élet nem csak egy vonal, mint ahogyan az emberek mozgatórugói sem ábrázolhatóak pontosan egy vonal segedelmével. Egy koordináta rendszerben ábrázolva a dolgok mikéntjét, némileg érthetőbbe lenne a társadalmi berendezkedésünk és politikai nézetünk ábrázolása.
Persze, persze, szokás szerint elbasztam, a jobb és a bal oldalat felcseréltem, de remélem a lényeg az érthető. Véleményem szerint az államnak, a törvényhozásnak és az ezen törvényeket végrehajtó testületeknek valahol az origo környékén kellene állást foglalniuk, s ezen területet kellene megcélozniuk a törvények és egyebek létrehozásakor, alkalmazásakor. Jelen pillanatban itt kishazánkban az mellékelt ábra szerint a bal felső sarok van megjelölve, szent cél gyanánt.
Véleményem szerint az államnak mindössze az alapvető feladatok ellátására kellene koncentrálnia, s nem úgy kell munkahelyeket teremteni, hogy létrehozunk még egy aktatologató brigádot - egy érdekes rendelkezéssel. Az alapvető feladatok közt értem az országhatár védelmét, az ország belső nyugalmának a védelmét, illetve a belső piac védelmét. Ennyit és nem többet.
Úgy sejtem, hogy az országhatár védelme nem szorul magyarázatra, hiszen ahogy valami mondás is tartja, "az az ország,mely nem tud vagy nem akar hadsereget fenntartani,az előbb-
Az ország belső nyugalmának védelme sem elhanyagolható feladat, hiszen ezen múlik az, hogy ne szurkáljon meg valaki az utcán azért, mert úgy tartja úri kedve, hogy most neki kell az a telefon, ami a kezünkben van, vagy éppen az autónk, kerékpárunk, esetleg a kovácsoltvas kapunk... Az sem mellékes, ha valakit nem vernek félholtra, mert az illető bőrszíne nem teljesen fehér. Az állam feladata lenne még az is, hogy a pénzpiac manipulációit megakadályozza, a visszaélésre alkalmas (átbaszás, tisztességtelen haszonszerzés, satöbbi) , az ország összlakosságára nézve negatív következményekkel járó pénzpiaci mozgásokat a törvények útján ellehetetlenítse.
A belső piac védelme alatt értendő az, hogy a külső körülmények dacára az ország élelmezését, energiaellátását, vízellátását, illetve a termelést végző munkahelyeket megóvja a monopóliumoktól, illetve a kartellgyanús gazdasági szereplőktől, állandó állami felügyelettel és szükség esetén beavatkozással, illetve elrettentő erejű pénzbírsággal (esetleg vagyonelkobzással). Továbbá az államvezetés és a törvényhozás szereplőinek nem szabadna érdekkapcsolatban állnia semmiféle 'biznicelő' egyénnel||társasággal. Kivételt képezne ez utóbbi alól az a helyzet, mikor ő is csak olyan fogyasztó, mint a többi ember... S persze ugyanazon áron, ugyanazon feltételekkel, mindenféle 'extra kedvezmény' nélkül.
Amiket legutóbb leírtam, az nem a szabad piac és az állam ellen szól, mindössze így lenne logikus a dolog. Sajnálatos módon jelen pillanatban az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatás nem fenntartható ebben a formában, hiszen nincs reá pénz, de ezen ágazatok 'magánkézbe' adása sem hozna semmi jót a jövőre nézve, hiszen hiányzik a megfelelő logika mentén felépülő törvények és kontrolláló szervezetek garmadája, illetve a megfelelő mennyiségű pénz. Ez utóbbi persze azokra az emberekre értendő, akiknek tanulniuk kellene.
A jelen egynémely problémájának felvázolásával, illetve fókuszba helyezésével megpróbáltam közérthető formában tálalni a dolgokat. A Cél itt még nem lett megemlítve. Talán majd valamikor, belátható időn belül. De addig is van egypár probléma, mely a mai ember életszemléletét tükrözi. Erről is ejtek majd pár szót...
Utolsó kommentek