Annyira depi vagyok, mindjárt öngyi leszek. De má' télleg. Mi a fasznak hajt nap, mint nap az ember, ha el van lehetetlenítve az egyről a kettőre lépés? Ha bármit is tenne, újra és újra, ismét és ismét falakba ütközik, melyeket sajnos ezen fizikai síkban élő embertársaink gördítenek elébe - mindössze azért, hogy még több pénzhez, még több hatalomhoz jussanak?
A fizetés jóformán csak egyik hónaptól a másikig elég, vagy még addig sem. Alkalmazottként egyszerűen nem lehet ún. "jómódúan" élni, de lassan már csak szimplán nem lehet megélni. Vállalkozni meg...Ha megvannak a megfelelő eszközök, gépek, s ráadásul a megfelelő tudás is... Akkor kellenek még mindenféle engedélyek, izék, mianevék, és czédulák. Mind lepecsételve, aláírva, kitöltve, huszonnyolc példányban,. illetékbélyeggel ellátva. Kell még fizetni azt a hangyapöcsnyi adót is, melyet 'embertársaink' elvárnak - ha van bevétel, ha nincs bevétel, de akkor is alapon. Már amennyiben megkapjuk a vállalkozásunkra az engedélyt...
Vagy mehetne minden feketébe. Amíg nem kopog az ajtón a NAV szakembergárdája. Lehetne ügyeskedni, nap-mint nap attól recegve, hogy felnyom minket a konkurencia.
Ez valahogy dühít. Nem csak idegesít - egyenesen dühít. Tisztességes úton jelen pillanatban csak éhen dögleni lehet - kis híján. Csupára mint a rabszolgaság. Bár a rabszolgáknak nem kellett rettegniük az elbocsátástól, attól, hogy nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást, attól, hogy télen megfagynak, attól hogy éhen és szomjan halnak. Igaz, ez a rabszolgaságosdi főképp az antik világra vonatkozik, amikor még volt értéke az emberi életnek, a munkaeszközöknek, az alapanyagoknak, az elvégzett munkának (nem keverendő az amerikai stílusú rabszolgatartással). De hát ez olyan régen volt, tán igaz sem volt, hiszen a filmekből sokkal több igazság jön át, mint a történelemből... Mint ahogyan az is köztudott, hogy a középkorban csak a koldusoknak volt hiányos fogazatuk, szennyes ruhájuk és nem teljesen bizalomgerjesztő kinézetük. Amúgy mindenkinek teljesen ép volt a fogsora, díszes és tiszta ruhában jártak, szóval mindenki úgy nézett ki, mint akit a fiókból vettek elő. Ja. Az úri nép sem azért használt mindenféle pacsulit, mert két-három heti fürdésmegvonás után enyhén szaglottak... Hmm. Középkor. Ajánlom mindenki figyelmébe (ha lehetősége nyílik rá), hogy tanulmányozza a kora- és késő középkori feljegyzéseket. Akkortájt igencsak bonyolult volt lakáshoz,megművelhető földhöz jutni, az adók is az eget verték. Valami Dózsa is a második tized miatt háborgott, s bár kegyetlenül kivégezték, de... Azóta már minden sokkal, de sokkal jobb lett. Ma már csak a megtermelt javaknak mintegy hetven százaléka megy el adóba a... Meg még egy kicsi. De kihez is? Hát persze, hogy a jóléti állam fenntartásához...
Gondolkoztam már a külföldre való lécelésen is. Itt hagyni anyámat a picsába, bár a látása az kurva jó, már fél világot látta (az egyik szemére gyakorlatilag vak), úgy szalad mint egy gepárd (aminek hiányzik a szélső két hátsó lába), de hát én elmegyek, ő meg menjen arra, amerre lát. Persze, ez a világ rendje. Be kell rakni a zaciba, és jóformán csak az ellátásáért kellene fizetni, ott majd mennyire boldog lesz. Mondom én, hogy ez a világ rendje. Szeretném ha a jövendőbeli gyermekeim is ezt tennék velem, hiszen ez az öröm és bódottág. A filmekben is milyen boldogok a szocothonban lakók.
A külföldi melóval csak annyi baj van, hogy egy szál fasszal nem sok mindent lehet kezdeni. Mint ahogyan a melóban egy kissé bővelkedőbb helyeken sem. Az hagyján, hogy kell egy kevés lé az utazásra, mondjuk ezt meg lehet oldani stoppal is, de... Kellene koszt és kvártély is. Az meg nincs ingyé', őszi-téli időszakban nem életbiztosítás híd alatt aludni, s egész évre állja a helyét az a bölcsesség, mely szerint kukából származó ételt megenni többnyire balszerencsét jelent. A külföldi munkahely meg kábé annyira biztos a legtöbb esetben, mint a kutya vacsorája. Vagy a munka után járó fizetés. Szóval összekuporgat az ember vagy kétszáz kápét, oszt' kimegy. Jó esetben marad százötven. Szállás. Hacsak nincs ismerőse odakint, akkor jóformán már nincs is pénz a mindennapi betevőre. Annyiban maradnék, hogy nem egy ismerősöm dolgozott odakint. Jópáran be is fürödtek, keveseknek sikerült olyan állást találniuk, ahol pénzt is kerestek, s nem napi 16/7 kellett melózniukm s még másnap is visszavárták a munkahelyre. No, nem mennék ilyen messzire. Először össze kellene kuporgatni némi kezdőtőkét a 'kivándorlásra'. De ahogy tapasztalta, ez nemhogy egyik napról a másikra nem megy, de még egyik évről a másikra sem. Mire összejönne némi kredit, addigra mindig jön valami váratlan geciség, amire költeni kell.
Speciel szeretem a fát. A maga nyers valójában. Ha netán sikerülne 'vállalkoznom', akkor sem biztos hogy lenne olyan ember e széles világon, aki egy időt álló bútort szívesebben látna a házában, a lakásában, mint egy bútorlapból vagy rétegelt lemezből összecsavarozott 'eldobható' izét. Mert drágább. Eleve több meló a csapok és a csapfészkek elkészítése, a felületkezelés. Az anyag sem olcsóbb, mint a bútorlap. Meg amúgy is ilyen eldobható világot élünk. Megveszed, használod, tönkremegy, eldobod. Mert nem javítható.
No, itt a vége. Egyelőre. Bocs, ha netán összefüggéstelen lenne első vagy második olvasatra...
Utolsó kommentek