Sokat dolgoztam az imidzsemen, hiszen jobb ha 100 emberből száz komplett idiótának tart, s utána a zömük pofára esik, mint az, hogy száz emberből nyolcvan bazi okosnak és hozzáértőnek néz, aztán én esek pofára...
Má' nem azé', de meg van a véleményem magamról, hiszen én sem vagyok tökéletes. Egyre inkább tisztába leszek a korlátaimmal, a tudatlanságommal. Tájékozódom, tanulok, ismereteket szerzek. Mondhatni egy hiányos tudást próbálok teljessé tenni. De ez sokszor nem sikerül. Bár tudok a problémáról, dolgozok a megoldáson. Főleg azon, ami secperc érdekel.
Amit lehet, azt félvállról veszek, ámde megpróbálom a lehetőségekhez mérten a tökéletest előállítani. Ellentmondásosnak tűnik? Nem az. Ha szar a kemence, ha nem értettem meg elsőre az összefüggést, ha nem tudtam azt, hogy miképpen is kell, ráadásul szar lett a végeredmény... Akkor nagy ívben leszarom, s csinálom újra és újra, közelítve a tökéletesség felé, mit soha el nem érhetek. De törekedni kell rá, törekszem rá - feltéve ha van valami kevés motiváció. De jelenleg nincs sok ilyesféle dolog az életemben.
Nem öltözök kihívóan, nem aggatom magam tele mindenféle lószarral (karkötő, nyaklánc, gyűrű), mert szerintem nincs értelme, nincs jelentősége. Készítettem magamnak tetkót is, de izé... Jól is nézett ki, de nem. Nem kellett volna. Nem a bizsutól, az alkarnyi fukszoktól ember az ember, s nem is a tetkóitól...
Ember vagyok, noha korántsem tökéletes. Próbálok tökéletessé válni, bár tudom, hogy sohasem lehetek az. De nem érdekel. Részben megbékéltem. Részben.
Utolsó kommentek