Pár poszttal ezelőtt említést tettem arról, hogy sok mindent nem értek az emberek viselkedésében. Köztük önmagam viselkedésében sem. Néha tetteink ellenkeznek minden logikával, mindazzal, mi az elmúlt sok ezer év történelméből ránk maradt, arról mit ilyen-olyan tekercsekről, irományokból, kőtáblákból ránk hagyományozott a nagyon-ükapánk||ükanyánk.
Képtelen vagyok elmenni az mellett, hogy az emberek igazságtalanok, s csak önös érdekeik vezérlik őket. Ez a rákfenéje mindenféle igazságosnak feltüntetett rendszernek is. Mint ahogy a jog berkein belül, úgy az életben sincs igazság. Csak jog- és életszolgáltatás. Ráadásul mindkettő (kicsiny hazánkban is) logikátlan, átláthatatlan, néha értelmezhetetlen. Ámde mindkettő csak önmagáért létezik, mindössze azért, hogy fenntartsa önmagának létét.
Az ember, mint önálló döntésre és a fennálló helyzet értelmezésére is képes lény, még mindig nem szabadult meg ösztöneitől. Ami súlyosbítja a helyzetét, az az, hogy a legtöbb esetben elegendő idő áll a rendelkezésére ahhoz, hogy értelmezze a körülményeket, s értelmezze a tetteinek következményét - s mégsem teszi ezt. További súlyosbító tényező az, hogy könnyedén befolyásolható ezen ösztönök által az emberfia (és lánya). Ezen ösztönök közé tartozik a csordaösztön is, aminek az internet és az egyéb média kedvező táptalajt szolgáltat. Ha sokan mondják, akkor elhisszük, azaz: "Együnk szart, százmilliárd légy nem tévedhet." A legsúlyosabb hiba pedig az, hogy az ember nem csak önmaga létéért felelős, hanem minden élőlényért, mik élnek, s az eljövendőben élhetnek. Csak az emberek többsége képtelen messzebbre nézni, képtelen megérteni mindazt, hogy a tettei a gyermekeik, az unokáik, az ük-ük-ükunokáik létét is befolyásolja. S az egész földgolóbisét, a rajta élő növényekkel, állatokkal, emberekkel együtt.
Az emberek következetlenek. Többnyire ha az elbaszás tündére arra jár, akkor menten a felelőst keresik (s retorziót akarnak), nem a megoldást arra, hogy azt a kis geci tündért belátható időn belül kibasszuk a helyszínről, mint macskát szarni. Továbbá aki több ember munkája által szerez olyan posztot, mi semmiféle felelősséggel nem jár, ráadásul csak recskázni kell, az nem mond le egykönnyen a hatalmáról, bármilyen trükköt és fortélyt bevet annak érdekében, hogy ott maradhasson, hol van, s azt tegye amit eddig is: recska&fényűzés.
Nem, én sem vagyok hibátlan - hiszen némileg az ösztönök és a megszokás vezérel. Valami ilyesmi miatt nem raktam le ezidáig a czigerettát, meg arról a pár üveg sörről sem kívántam lemondani, mi mindennapos esemény. Meg amúgy is jó dolog az az internet, az a néhány (őszintét megvallva nem sokat érő) sorozat, melyeket megnézek, a jó meleg a lakásban, az, hogy nem kell télen egy karóban kapaszkodva szarni az udvar közepén, az, hogy nem kell szűkölködni a kajában, az hogy... Szóval nem vagyok tökéletes, vannak némi elvárásaim. S valahogy úrrá lett rajtam a beletörődés, úrrá lett rajtam az, hogy leszarom. Hiszen semmin nem tudok változtatni. Bár mindezen felsorolás java része a nyers logikával szembe semmit sem ér. Hiszen nem szükséges a tévé, az internet, a telefon, a száz négyzetméteres vityilló (fűtött medencével), a gépkocsi, a... Valahogy az az érzésem, hogy mindezeknek a szükségét a társadalom kényszeríti ránk, melynek mik is a tagjai vagyunk.
A sok millió éves egyedfejlődés végén az embernek érzelmei vannak, ráadásul ezeket értelmezni is tudja. Ámde nem véletlen a sok eltitkolt családon belüli erőszak (a legfrissebb felkapott téma) sem, hiszen azon helyzetben sem racionális döntéseket hoz az adott nő||férfi, a racionalitás talaját messzire elhagyva a magasba száll, az ösztönök||érzések birodalmába. Noha a pofozkodó férjet fejbebaszni a tömörfa asztallal, a házisárkányt két pofonnal megnevelni semmiből sem tartana, sokan nem élnek ezzel az opcióval, noha ez logikus lenne.
Mondom én ezt az alapján, hogy egy-két éjszakát kint töltöttem a szabad ég alatt a mínuszokban (némi beígért agyonverés miatt), s nem volt ritka az sem, hogy hajnali háromig ment az üvöltözés, a csapkolódás, a vádaskodás - mondhatni, hogy kétnapos rendszerességgel... Amikor nekem fél ötkor kelnem kellett. Ez addig folytatódott, mígnem a mostohafatert valaki meg nem nevelte azon jeles alkalomból kifolyólag, hogy kést akart rántani anyámra - most majd megtudod jelleggel. Hát ő tudta meg. Elszakad a cérna, megindult a vezérhangya.
Jelen társadalmi rendszer, a versenyhelyzet a világon a legjobb találmány. Demokrácia van, mindenki beleszólhat a politikába, a döntésekbe, meg amúgy is mindenbe. Piacgazdaság, kereslet-kínálat, verseny. Legalábbis ez az állítmány. De amúgy mi van? Mindenki el van foglalva a saját életével, panaszkodnak, hogy így meg úgy munkahely, így meg úgy gonoszzorbán, így meg úgy hazuggyurcsány, és még... Azt bezzeg senki sem nézi, hogy az elmúlt nyócév elmúlt években a saját élete mennyi változott. Pedig szinte igencsak egyszerű lenne a változtatás. Nem az érzelmekre kellene hallgatni mindenféle dolog hallatán, hanem a józan észre. Kerülni kellene az impulzív válaszokat, a sértéseket - noha már ezek többnyire ott vannak az ember nyelve hegyén... Nem, nem egyszerű a dolog.
Egy jó ideje már úgy vélekedem a dolgok állásáról, hogy először meg kell keresni a baj forrását, aztán kell rá reczipét keresni (ha nincs akkor létrehozni), aztán orvosolni a problémát. Nem a felelőst kell keresni||kergetni, mindössze csak megakadályozni azt, hogy még egyszer előforduljon az adott probléma. Legalábbis úgy kell alakítani a dolgokat, hogy a lehető legkisebb legyen az adott problémának az előfordulásának az esélye.
Mindössze ezért írtam azt, hogy "SZTOJ!", mert... A múltból és a jelenből tanulnunk kellene, hogy aképpen alakítsuk a jövőnket, hogy az egyáltalán létezzen.S az sem baj, ha most szarabbul élünk, mint négy év múlva.
Utolsó kommentek