Ez az úriember az egyik példaképem. Tipikus példája annak, hogy miképpen is lehet kiemelkedni a csóró melósok közül, a felső középosztály szintjére. Szóval az úriember eljutott a hard levelre. Ráadásul példaképemmé vált: ilyenné nem szeretnék válni.
Hat év alatt nem volt rá ideje arra az apróságra, hogy átjelentkezzen a körzeti orvoshoz. Amikor fatornyos kis falunkba költözött, akkor még dicsekedett is azzal, hogy több mint 1.300.000 pénz megmaradt az előző ház árából. Sajnos ebből az összegből már nem futotta a szennyvíz bekötésére. Ez volt olyan május környékén, augusztus végén már ment fizetéselőlegért kujcsorogni. Jó, mindenki megszorulhat, nem arról van szó. S innentől felpörögtek az események, három éve kikötötték tőlük az áramot, az asszonyka beadta a válókeresetet és elköltözött. Nem sokkal később a Lackó megemberelte magát, visszakötette a delejt, vett új ruhákat, jobban élt, mint négy év múlva.
A jelenlegi helyzet az az, hogy már nem kell költenie villanyszámlára, mert nem volt rá ideje befizetni a csekeket. Érted? Egyedül él. Nincs flex, hegesztő apparát, terménydaráló, nincs mikró, nincs villanybojler, alig tartózkodik otthon. Mégis képes volt több, mint három havi elmaradást összehozni - annak ellenére, hogy négyszer kért még pénzt a villany visszakötésére. Ráadásul havonta annyi kavicsot kapott, mint én - ha nem többet.
Ott van nyolcszáz négyszögöl föld. Jelenleg az ex-asszonyka tart rá igényt a művelésre, de előtte évekig ott ette meg a gaz az egészet.
Nincs, pénz, nincs pénz. Eleinte még sajnáltam is. De amikor odaadtam neki egy rakás snidlinget, szúrja le a földbe, egyszer locsolja meg és egész nyáron jó lesz zsíros kenyérre és társaságára. Ez mennyi ideig is tartott volna? Öt perc? Nos, lelegelte a zöldjét, a többit meg hagyta elszáradni az edényben, pedig igényes egy növény, valljuk be. Azután tömtem a fejembe a retket (a hónaposat, földben terem és piros), akkor jött a dumával, hogy nagyon szereti a retket is. Mondtam neki, hogy szánjon rá egy negyed órát és vessen. Mert lássuk be, mi munka van a retek termesztésével? Felás az emberfia három-négy méter hosszan és egy ásónyom szélességben valamennyi földet, elszórja a zacskó magot (jelen pillanatban 135 pénz), ahogy nő, úgy eszi. Erre felháborodott hangon közölte, hogy "Mit képzelsz?! Nem fogok én földet túrni!"
Ezek után jött az a stádium, ahol is járt az erdőre fát lopni. Most már erre sem veszi a fáradságot - igazi fehércigány lett.
Én meg merem vallani az őszintét, én is egy lusta dög vagyok. Bizony ám, hogy megiszom a magamét - drága hobbi, de hát van aki ejtőernyőzik, az sem egy olcsó kikapcsolódás. Dohányzom. Ez miatt nem is szólhatok meg senkit sem. De az miatt igen, hogy elvárja azt, hogy elébe rakják az ennivalót, elmosogassanak utána (a kolléganőnél kibaszta a biztosítékot, mikor megtudta, hogy a 'szeretetadományként' adott pacalt elcserélte borra), mossanak rá, miközben ő az egyik kocsmáról a másikra jár, úgymond bizniszelni... No, az már hab volt a tortán, amikor is visszaszolgáltatta nagy kegyesen az edényeket, benne a kajamaradékkal meg három centi penészréteggel. Mintegy négy hét alatt nem volt ideje elmosogatni...
Sajnos már szinte mindenki kiismerte az elmúlt hat és fél évben a cégnél, így itt már megszűnt az ingyenkaja intézménye és senki nem mos rá. Nála nincs villany, nincs víz, nem volt tűzrevaló egész télen, ráadásul most már a providentes kölcsön is utolérte, amit favásárlásra vett fel, csak éppen el sikerült 'buliznia'. Ja, a talajterhelési járulékot behajtó állami bizbasz is rátalált. Behajtják. Bár ennivalóra (hamburgerre, másfél ezer forintos Ristorante pizzára, ötszáz forintos semmirejó konzervekre) még azért költ a fizetés utáni napokban, de azután szorgos és előrelátó módon csak a mindennapi betevőre áldoz: dohány, hüvely, napi négy liter bor. Főzni nem főz, mert nincs ideje rá...
Már nem adok neki tanácsokat. Felesleges. Vége a melónak, megy kocsmába - már ahol még van hitele, utána vesz két liter bort (ha van pénze, ha meg nincs, akkor megy fizetéselőlegért), hazamegy, elkortyolgatja, álmodozik a töltött káposztáról, miközben a cégtől lopott kenyeret eszi a cégtől lopott zsírral megkenve, a cégtől lopott vöröshagymával egyetemben. Mert a cégtől lopott több zsáknyi(!) ennivalót már elcserélte borra. Felkel, bemegy dolgozni, befelé menet vesz két liter bort (ezért nem szólhatom meg, mert néha ezen oldalon is befigyel egy-két doboz sör, vagy egy feles pálinka vagy ilyesmi), műszak közben megiszogatja, s elindul hazafele...
De az egészségi állapota legalább kitűnő, fáj a szélső két füle már vagy másfél hónapja, de még nem ért rá elmenni az orvoshoz. A jobb lába is szépen néz ki, szerintem érszűkület, némi kis trombózissal meghintve. Egy kicsit dagadt, foltokban egy kicsit feketedik itt-ott, de az úgy jó. Majd csak levágják. S akkor már tud spórolni! Dupla annyi ideig elég lesz a pár zokni, fél pár cipőt még el is tud cserélni borra!
Szóval számomra igazi példakép lett a Lackó. Nem szeretnék ilyen ember lenni és ilyen életet élni. Nagyon nem.
Utolsó kommentek