Csak úgy mindenről...

Mint lentebb írtam, nem volt egyszerű menet rendbe tenni a gépet. Mondhatni, hogy volt vele szopás rendesen. Az elektromos részét remélem, hogy nem nézi meg villanyszerelő, vagy ha rá is néz, akkor pár évig nem találkozunk egymással, mert... Hát nem teljesen szabvány szerinti a kivitelezés. Ha idő adódik rá, akkor majd kicsinosítom az egészet.

A hidraulikus rendszer harmadik nekifutásra annyira működik, hogy a célnak éppen hogy megfeleljen. Még kellene bele kettő váltószelep és némi cső ahhoz, hogy az eredeti tervek szerint működjön. Bár ez a gép eléggé frankenstein kivitelű volt már akkor is, amikor a főnökünk megvette, de most még szörnyűbb a látványvilága. Nem, ezen nem segít egy sima festés - noha az is ráférne.

No, de eljött az első próbamunka ideje. Hát nem fasza. Hozzáértőbb kollégának feltűnt, hogy nem párhuzamos a kettő tengely egymással. Az orvoslás majd egy órát vett igénybe, de megjavult a készülék. Ezután nekiláttunk a munkának. Csak ép szar lett a végeredmény, így mindenki hamar elengedte a projektet: "Majd szóljatok, ha a héten készen lesz legalább ötven darab!". Guberáltam egy megfelelő méretűnek tűnő csövecskét leghátulról és legbelülről, majd egy molnárkocsival előrecuccoltam a mocsáron(bokáig érő sár mindenhol, több mint száz méter) keresztül. Mint utóbb kiszámítattam (anyag-súly számolás), csak egy mázsa meg egy pici volt a cső (105 kg). Fel lett helyezve a felső hengerre (Kollégák kommentjei: Minek kell az oda? Gondolod, hogy az úgy jó lesz? Dögöljek meg ha értem...)

S akkor nekiláttunk dolgozni vele. Másnap mentettem a legelején elbaszott munkadarabokat, mert ezzel a géppel ez is kivitelezhető. Bár négy selejt még a hó olvadása után előkerült, de akkor azt hittem, hogy ez az utolsó elbaszott darab. Videjó:

Ez a gép csak annyiban érdekes, hogy többnyire a lakatosok nem tudták hova tenni. Meg a mérnökök egy része sem. Az egész üzemben csak három ember érti azt, hogy ez miféleképpen is működik. Ebből az egyik az én vagyok, (a többiek meg lehet, hogy csak mondják) bár ez sovány vigasz. Ha valami 'szakmabeli' jóembert érdekelnek a csínok&bínok, akkor jelezze, s majd egyszer (talán) kifejtem bővebben is.

Akit idegesít a fedetlen lánchajtás jelenléte, azok megnyugtatására közlöm, hogy ez félig-meddig próbamunka volt, ezért nem volt a gépen a burkolat. A beüzemelés az már csak ilyen.

Hát, ebből sem jöttem ki jól. Bár csak 1200 forint volt kilója, így menten kettő kilóval vettem. Az egyik kilót egyből megette az örök fagy birodalma. 

A másik csomagot meglékeltem, átvizslattam, s szemre gyönyörű volt. Amíg el nem kezdett sülni. A bőr alatt rejlő tokok, mint a zombis filmekben a holtak a föld alól, úgy kezdtek előbújni. De szó szerint az a látványvilág. Aaargh! Hööör! Hogy bassza meg, a zsír sörcög az ember keze alatt. A hús rohadt forró, meg minden is rohadt forró, de azért nem kellene hogy bele essen a sült zsírba a trutyii, mert az majd köll.

Már előre félek a következő kilótól...

Sok és nem túl jó tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt napokban.

Az első az az, hogy az arduino nem minden körülmények között viselkedik igénytelen állat módjára. Pontosabban érzékeny egypár dologra. Soha, de soha nem szabad mágneskapcsolók vagy egyéb hasonszőrű jószágok közelébe rakni abban az esetben, ha 

1. nincs vaslemezből készült, földelt házikóban (nem rozsdamentes, ect, hanem szénacél ház),
2. és nincs optocsatolókkal leválasztva a bemenet,
3. és nincs védve a relépanel kimenete valamiféle feketemágiával.

Mert ugye egy tipikus áramkör élesztése úgy működik, hogy szakaszonként kapcsoljuk be, s szűrjük ki a menet közben elkövetett hibákat. Ez felettébb érvényes akkor, amikor olyan készüléket vezérlünk valamivel is, ami leszedegetheti az ember fél kezét, vagy ilyesmiket. Amikor csak az 5 voltot kapta meg a panel, akkor szimplán és simán működött minden IS. Ahogy kell. A lefelé gombnál a lefelé menet sorendjében kapcsoltak be a relék, meg amúgy minden állapotban precízen és pontosan működött minden. Nos, akkor lépjünk szintet és adjuk meg a mágneskapcsolóknak a megfelelő feszültséget! Gomb be, mágneskapcsoló klikk, arduino nyekk.

Konklúzió -> a mágneskapcsoló bekapcsolásakor felépülő mágneses mező a tőle ~20 centire elhelyezkedő lapkán pont akkora feszültséget generál valahol, ami nem tönkreteszi, csak működésképtelenné teszi a panelt. Pontosabban nem lesz működésképtelen, csak ép nem fog helyesen futni rajta a program. S be kellett látnom azt, hogy ha nem állítja le az xyz motort az elektronika a megfelelő időben, akkor az balszerencsét jelenthet.

A másik keserű tapasztalat az az, hogy nem szabad bízni a feliratokban. Mert a hidraulika szivattyún van egy olyan felirat, hogy Max. bars: 1. 37. Első körben a 10 bar-os mágnesszelep feladta a küzdelmet. Második körben csak azt a mágnesszelepet hagytam benne a körben, ami már egyszer bizonyított. Nos, a szelep az bírta, csak  a 20 bar-os tömlő pukkant ki...

Ennyit a pulykapénzről. :/

Minden úgy kezdődött, hogy felraktam főni a csontokat, úgy délután négy és öt óra között. Gondoltam, hogy este nyolc és kilenc között lehet tápolni. Nekiálltam filmet nézni, s közben pislogtam egyet. Hajnali fél három. Gyorsan pótoltam a levet, kevertem rajta sokat, beledobáltam a zöldségeket, oszt' jó. Csináltam hozzá daragaluskát, bekajáltam, jól esett, finom volt. Másnap reggel akartam belőle merni. Hááát, nem sok porc és hús maradt a levesben. Meg merni sem kellett belőle hidegen, csak gombócozni, mint a fagyit... 

Szóval az elméletben úgy megy, hogy működik egy gép. Kihúzzák||kikötik, felrakodják, a helyszínre szállítják, berakják a helyére, bedugják||bekötik és működik.

Gyakorlatban ezt teljesen máskép megy. Kihúzzák, felbasszák, leszednek valamit, mert nem fér el. Menet közben a 420 liter hidraulikaolajból a fele kilötyög, mert erre senki sem gondolt. Mármint hogy kilötyög egy folyadék egy nyitott tartályból. A függesztőszemek helyett mindenféle heveder. Mi baja lehet egy több milliós gép azon alkatrészének, ami emberderék vastagságú? Tán eltörik? El basszameg, mert az egy munkahenger volt, amin van egy alá- és fölényomóág, aminél az utóbbiról letörték a csatlakozót - pedig ott volt függesztőszem is...

Elszakadt egy vezeték, na bumm. Ha csak egy szakadt volna el... De gondosan kábelkötegelővel oda van gyógyítva valahova minden is, hogy legalább a szél ne lengesse menet közben.

Szóval gyakorlatban úgy van, hogy ki kell találni, hogy mi és miért nem működig egy működőképes gépen. Nem bonyolult, csak először ki kell találni, hogy mi és milyen logika szerint vezérli a micsodákat, a miskulanciákat és a hogyishívjákokat. ARGH...

*MVP -> Más Valaki Problémája

A mai nap is a füstbe ment tervekről szól. Ezt fogom majd csinálni, azt fogok majd csinálni...

Szóval bedobtam a mosást, s kimentem az udvarra serénykedni. Fél óra múlva benézek, s nemhogy nem megy a mosás, de még pirosan is villog a mosógép. Ejj. Kettő óra alatt jutottam el odáig, hogy kellett gyártanom egy akkora hosszabbítót, ami elér a folyosón lévő konnektorig. Mert hála égnek nem a mosógép döglött meg, hanem a konnektor.

Hogy egyem a szívét annak, aki kitalálta azt, hogy hőre lágyuló műanyagokból kell elektromos csatlakozókat készíteni, a lehető legidétlenebb rögzítésekkel. Ugyanis ha egy kissé meglazul a villásdugó és az aljzat közt a kontaktus, az meleget termel. Ennek a melegnek a hatására megolvad a műanyag, s további utat enged a fém mozgásának is. Ennek előbb vagy utóbb az lesz a vége, hogy nagyobb áramok esetén bizonytalan lesz az áramellátás, illetve még akár háztűznézőbe sem kell majd mennünk, hiszen az jön majd ide.

Konklúzió: jövő héten a konnektort ki kell cserélni.

Egyik éjjelen, álmok közepette, a szelidi tó partján ismét magamhoz karoltam egy lányt. Szőkésbarna, hosszú haj, mondhatni, hogy teltkarcsú. Nem dörzsöltem hozzá a faszomat, nem volt ott semmi erotika. Csak éreztem, hogy a szíve dobban, hogy hozzám bújik s közelebb fészkelődik. Valahol felszakad bennem valami, s éreztem, hogy ismét szerethetek és szeretek valakit.  Akit szorosan magamhoz ölelhetek, csókolgathatom becéczgethetem. Aztán felébredtem és elmúlt a varázs. De az ébredés után is éreztem azt, hogy szeretem ŐT, akit igazándiból nem is szeretek, mert már elmúlt vagy negyed évszázad azóta. Meg nem is volt ilyen helyzet. Esküszöm, inkább álmodnék megint zombikkal, mert azon legalább lehet röhögni. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy röhögve ébredni...

S amint szilánkokra törtek az álmok, szilánkokra tört a szívem is. Mert felvetült bennem a kérés, hogy mi lett volna, mi lehetett volna...

Szóval már régen írtam ide valamit is. Miről is másról írhatnék most, mint a munkahelyről?

Ki lett adva feladatként, hogy üzemeljek be egy gépet. Amelynek mindössze csak a funkcióját kellett kitalálni, hogy egyszerűbb legyen a dolog. A sokat tapasztalt és világlátott lakatos kollégák elég sok mindenre asszociáltak a látványától, kezdve a drótfonatkészítőtől, a lemezegyengetőn át a tésztanyújtógépig.

Pár napomba azért beletelt, mire használható információt szereztem a gépről, mely irományok szerint ez egy kettő hengeres csőhengerítőgép. Kellett is agyalnom rajta, hogy kettő hengerrel ez miféleképen is hengerít egyáltalán? De beugrott a megoldás. Persze némi videós segítség is akadt, s ez valóban nagy segítség volt számomra.

Namármost a gép az kegyetlen állapotban volt. Még most is abban van, de már alakul a kezeim által.

Visszarajzoltam az elektromos részét. A felső végállásban minden IS reteszelve van, tehát se le, se föl, se előre nem megy semmi sem. A trafó a kettő fázis közé volt kötve, a 230 voltos kimenetre. Amikor is ott van a 400 voltos bemenet, amit használni kellett volna. Fele mágneskapcsoló és időzítő hiányzik. Legalábbis a jelenleg meglévőkkel az üzemszerű működést nem lehet tudom megvalósítani. Mintegy 5-6 méternyi kábelt sikerül szó szerint elégetnem akkor, amikor a hengerítő motor be lett kapcsolva. Meg az egész üzemben elment az áram. Mint utóbb kiderült, a 3,7 kilowattos motor fázisonként 93-95 ampert evett meg (az cirka negyven kilowattnyi áramfelvétel) - de legalább forgott! Szóval a motor az darázstelep, lesz majd új. Az eredeti mágneskapcsolós vezérlés az kuka, kap egy mikrovezérlőt és jó napot. A faszom sem akar heteket elbaszni feleslegesen, pluszban tizenezreket elpocsékolni mindenféle időrelére...

A hidraulikatömlők is érdekesen vannak összekötözgélve. Az alányomó ág még rendben is lenne (feltéve ha terv szerint működne), de visszafele nincs semmi sem. Felskicceltem a jelenlegi állapotokat, de az körülbelül annyira használható, mint kígyónak a lábszárvédő. Újratervezés, mindenhol is.

A jelenlegi állapotot megmutattam a hidraulikához IS értő mérnökünknek, s aszonta, hogy jóvanazúgy. Csak ép nem a tervek szerint működik semmi sem, de akkor is jóleszazúgy. Csináltam egy rajzot az általam javasolt bekötésről, abba meg úgy belekavarodott, mint majom a házicérnába. A váltószelepek és hidraulikus végállások között nem volt képes értelmezni a kapcsolatot - melyet ugye egy kissé bonyolít a kettő darab, elektromosan vezérelhető váltószelep megléte...

Szóval zajlanak a hétköznapok, megy az idő, meg néha hasznát is látom a jelenlétemnek a cégnél. S eljött az ideje annak, amikor is az egyik kedvenc időtöltésem lett a megélhetésem: kendácsolásból és kísérletezésből lesz pénz a mindennapokra IS.

Prológus

Először is szeretném leírni a kereskedők számomra érthetetlen magatartását.

Ha eladok valamit és tudom, hogy szar vagy hiányos a dolog, akkor én személy szerint örülnék minden olyan véleménynek, ami a további vásárlókat megerősítené a vásárlási szándékukban, illetve segítséget nyújtana nekik az adott termék összeszerelésében, használatában.

De nem így az emag! Megvettem a címben említett kaszát. Kettő dobozban érkezett, az egyikben a szár, a másikban meg mindenféle lom és kacat ömlesztve, egy marék csavarral és pár szerszámmal elkeverve. Volt ott kisisten nyila is, de semmiféle nyomtatott czédula nem állt rendelkezésemre arról, hogy mit, merre és hova kell rakni, betekerni, meg ilyen hülyeségek.

Első körben megkerestem a gyártó honlapját. Sehol semmi. A forgalmazó nyeponyemáju magyar, ugyanis román cég. Kettő nap várakozás után sehol és semmi válasz. Tehát nekiálltam szerelni. Összeszerelés és bejáratás után leírtam a véleményemet, melyben tárgyszerűen leírtam a dolgokat (nem a képen látható damilfej, egyszerhasználatos vidia tárcsa, (eddig)nagyon jó masina). Mivel már többen is hiányolták a használatit, így mellékeltem az összeszerelési útmutatót is - saját tapasztalatok alapján. S nem engedélyezték a véleményemet.  Idézem: "Elutasítás oka Használati utasítás miatti panasz".

Figyelmeztetés

Az, aki már az óvodában is megbukott legóból, vagy sejtése nincs arról, hogy mi is az a rugós altét, mi és micsoda, sőt még olyan ismerőse sincs, aki össze tudná szerelni a készüléket, az határozottan NE vegye meg a fűkaszát!

Akinek ezek nem okoznak nehézséget, az szerintem bátran tegye||vegye meg. Bár az élettartamáról nem tudok érdemben nyilatkozni, de eddig nem tűnik rossz vételnek.

Az összeszerelés

De ha már valaki megvette, s nem boldogul, akkor egy gyorstalpaló, a hiányzó használatiból:

Első sorba használjuk bátran a dobozon található képet az összeszerelés folyamán! Mondhatni, hogy kötelező elem...

Bontsuk ki mind a kettő dobozt. A hosszú vékony doboz tartalmazza a fűkasza szárát a bordástengellyel, a kocka alakú doboz meg a kötelező lomokat. Rakjuk külön-külön a miskulanciákat, az izéket, a hogyishívjákokat és a mianevéket. A mellékelt szövetzacskó tartalmát öntsük ki valahova, ahol nem szóródik ki minden és nem tűnik el másodpercek alatt. Elméletileg ez utóbbi rakásban található kettő imbuszkulcs és egy (szintén) összeszerelendő csavarnyúzó is. Ezek ebben a percben nem kellenek. Ugyanis előbb a csavarokat kell szétválogatni - nagyban megkönnyíti később a dolgunkat.

Kell lennie a csomagban hat darab csavarnak, amin nincs semmiféle alátét. Nos, elméletben ezek fogják a 'kormányt' tartani. Ezeket rakjuk egy kupacba a három darab alumíniumból készült fémdarab és a kettő gumibizbasz mellé. A többi csavart rendszerezzük a hosszúságuk ÉS vastagságuk szerint. Most már nekiláthatunk az összeszerelésnek.

Először keressünk egy darab csillagfejű csavart, melynek segedelmével a szórásvédőre felszerelhetjük azt az éles fémbizbaszt, ami majd a damilt fogja vagdosni. Csavarhúzó, beteker, készen is van. Mivel minden méretpontos, így akárhogyan is megtépjük a csavart, a damilvágó lötyögni fog, min lófasz a bíró seggében.

Elöljáróban közlöm, hogy a csavarokat szemre tekertem be a helyükre, azaz se ne lógjon ki nagyon, se ne legyen rövid. Így elméletben pont frankó lesz minden, ámde a gyakorlatban nem biztos... Lásd lentebb.

Rakjuk magunk elé a motort és a kuplungházat (képen a motor alatt, ugyanazon pozícióban helyezkedjen el), a négy leghosszabb (vastagabb) csavarral rögzítsük a motorhoz. Valamelyik rövidebb vastag csavart tekerjük bele a kuplungház 'bilics' részébe, majd nagyjából hajtsuk be a helyére. Vegyük elő a szárat és a szimpatikus (csereszabatos, csak máshol lesz a matrica) végéről távolítsuk el (egy fogóval) a műanyag dugót. Ez utóbbi azon célt szolgálja, hogy ne jusson gané a hajtáshoz, mert az balszerencsét jelenthet - így igyekezzünk elkerülni a homok és egyebek bejutását IS a szárba. Illesszük be a helyére a hajtás szárát, majd óvatosan forgassuk addig, míg be nem csúszik a bordástengely a helyére. Ezután a csövön lévő furatot tekergessük a kuplungház oldalán lévő menetes furathoz, majd húzzuk meg annyira a bilincs csavarját, hogy ne forogjon el a cső. Hajtsuk be az egyik rövid és vékony csavart a helyére, majd húzzuk meg rendesen. Ezután a bilincs csavarját húzzuk meg teljesen.

Van a csomagban egy műanyag bizbaszka, amit ránézésre rá lehet húzni a csőre - cselekedjünk emigyen, de előtte vessünk egy pillantást a képre, hogy jól fog-e állni. Most jöhet a szöghajtás felhelyezése. Dettó ugyanaz, mint a kuplungnál, csak ép nem biztos. A vékony és hosszabb csavar megy a bilncs részbe. Ha a csövön lévő furatot pozícionáltuk ÉS a szöghajtás derékszöget zár be a motorral, akkor keressünk egy jóképű M5 fúrószárat és a megfelelő helyre készítsünk egy új likat, távolítsuk el a forgácsot (lehetőleg NE sűrített levegővel, mert az balszerencsét jelenthet). Konkrétan én elforgattam a szöghajtást úgy, hogy jól álljon, egy szöggel megkarcolgattam a furat képzeletbeli helyét, leszedtem a szöghajtást, pontoztam, fúrtam, oszt' nem a NASA ez kéremszépen. 1-2mm belefér (remélem). Vékony-rövid beteker, a vékony hosszú rendesen megszorít.

A kormány alu alkatrészeit legózzuk össze, majd a mellékelt csavarokkal nagyjából rakjuk össze a kormányt tartó miskulanciákat. Mindkettő kormánytagot köbö az aluöntvények közepéig kell berakni, majd meghúzni a csavarokat- ne essen ki, de tekergetni is lehessen - mert az kell majd a beállításhoz.

Ezután a jól elbaszott fém bumerángot illesszük a helyére, a dobozon mellékelt kép szerinti pozícióba. Nem kell megijedni, egy likkal több van rajta a kelleténél... A vasdarabot először a kuplungházhoz csavarozzuk oda, fordított beszerelésnél nem fog odaérni a műanyag bizbaszkához... Ja, itt kell elmenni. A csavarboltba és venni fél centivel hosszabb csavart (imbusz is jó, de a hatlapfejű is megfelel), mert a gyári az esetemben rövid volt.

Aztán felkerül a szórásvédő, valami biliacélból készült bilincscsel karöltve.

Mehet a szöghajtásba a zsír, a benzintankba a keverék. Pumpál, bekapcsol kettőt rárántva zörömböl. Örül, mehet a paraszt kaszálni.

Olyan szépet álmodtam...

Valahol, valakikkel voltunk. Egy épületben, egy folyosón. S egyszer elkezdett mindenki menekülni, mondván, hogy itt van a halál, eljött értünk! Hát mit lehet tenni, az ember a sorsát úgy sem kerüli el, megnéztem már az emlegetettet. Mégiscsak ritkán lát effélét az ember. S a folyosón szembe jött zombinak látszó egyed, melyen egy kissé aszottak voltak az izmai és az inai - úgy félig bomlófélben. Napszemüvegben, ahogy illik. Cigi a szájában, a kávét szépen és nyugodtan kevergeti... Gyorsan rá is köszöntem, ahogyan manapság illik:

-Adjon isten Mester úr! Mi a helyzet? [agybafőbe dícsérés volt vala] Most megyünk el, vagy még egy picit várunk vele?
-Talán jövőre. Vagy utána. - Szólt a válasz. -De az is lehet, hogy egy kissé később.
-Aha, értem. Legyen inkább meglepetés?
-Hát legyen inkább meglepetés.

S ezután nekiállt valakinek panaszkodni, hogy miket mondtam neki, hogy szerintem mennyire illik a jelleméhez a napszemüvege, mely megjegyzés szerint 'szép sötét a szemüveged, mint a lelked'. Meg ilyesmik. Röhögve ébredtem fel a vekkerre...

Ez már biztos jele az elmebajnak.