Az ígéreteimet mindig megtartom - bár néha csak félig. Videjó nincs, nem is lesz, mert sok sípolás lenne a szövegben... Ez, speciel kéményes konvektor, de a parapetesnél sincs égbekiáltó eltérés a leírtaktól. Jön a tél, lehet készülődni...
Hozzávalók:
- 8 mm-es velláskulcs,
- 10 mm-es velláskulcs,
- 14 mm-es villáskulcs,
- kombinált fogó,
- csillagfejű csavarnyúzó.
Fontos lehet az is, hogy a kulcsok ne a kínai szabvány szerintiek legyenek, azaz ne +- 1 milliméter legyen a kulcs befogó mérete a névlegeshez viszonyítva, mert ellenkező esetben a hatlapfejű csavarból gömbcsavar leend, hiszen a velláskulcs lenyalja az éleket
Mivel el volt törve a gyújtóelektróda kerámia burkolata, így annak cseréjére szorultam. Meg az őrláng sem akart megjelenni - annak ellenére, hogy volt szikra is... Szóval szétszeding.
Közelkép. Egy nyár alatt csak ennyi retek lopakodik a burkolat alá...
Először is szedjük le a gyújtóelektródáról a tyúkbelet - csak úgy lehúzandó. "A szikra itt megy bé" feliratnál található ez az izé. Először Másodszor is, meglazítjuk a csavarokat, melyeket csak villáskulccsal érdemes, mással meg amúgy sem férni hozzájuk (tízes kulcs). Először (harmadszőr?) annak a csőnek a beszorító csavarját tekerjük ki teljesen, hol a gáz ömlik bé (tízes). A másik csavart (lásd lentebb a képen, nyolcas kulcs) is tekerjük ki teljesen, mert ha el sikerül törni ezt a csövet (nem nehéz, én már csak tudom), akkor kell új cső, új fúvóka, új roppantógyűrűk, új... Szóval vegyük ki az egész szarságot csövet egyben. Lazán ki kell jönne, ha valahol akadozik a gépezet, akkor valami nem lesz fasza a csavarok terén - nem szabad erőltetni!
Nyolcas villáskulcs kelletik, csak lazán...
Ha sikerült egyben kiszedni ezt az alucsövet, akkor nem árt teljesen kitekerni a lángérzékelő csavarját is. Ennek az érzékelőnek is akadálymentesen kell kicsusszannia a helyéről. A csavar ezen is rajta marad.
Az őrláng gázbevezető csövének a helye. A gyújtóelektródáról is hiányzik már a zsineg.
A lángérzékelő mianevét lazán félre kell hajtogatni. Aki megtöri, az bezzeg fagyoskodhat - vagy vehet új érzékelőt (a többi kacattal együtt - s ez nem olcsó mulatság). Tehát óvatosan!
Nem tudom, látszik-e az a két lemezcsavar a csücskökben... No, ezeket kitekerve ki lehet bulványolni az egész pereputtyot a konvektorból. Ha már szétbuzerál valamit az ember...
Ezen az izén keresztül megy a gáz a konvektorba - pontosabban ez szolgáltatja a gázt az őrlángnak. Azért ilyen fekete, mert ráégett a retek (kosz, dzsuva, pókháló, stb.) A közepén lévő likat kell kiganajozni valami lágy dróttal (mondjuk rézdrót? az volt itthon), de előtte nem árt ezres csiszatoló papírral megtörölgetni... Ha kicsi az őrláng, s egy fél Hiroshimával vetekszik a konvektor begyulladása (hsssssssssss-BUFF), vagy be sem gyújt, akkor nem árt ezt az apró likat kipucoválni. Lehetőleg csak akkora tűt vagy drótot használjunk, ami lötyög a lyukban! Ellenkező esetben a célon túllövés esete forog fent, azaz kétmarékra és térdelve... Új fúvóka.
Ehuna régi elektróda és a zúj. Jól emlékeztem, bevágás van az oldalán. Noha...
Ez a gyűrű tartja a helyén az egész elektródát.
A gyűrűt rá kell húzni a gyújtóelektródára, lehetőleg úgy, hogy az elkeskenyedő fele nézzen kifele. Lehet fordítva is, de úgy nem fasza. Pedig a mesterek annak idején úgy rakták össze. El is forgott egy idő után.
S a majdnem végeredmény:
A lentebb lévő képen megjelöltem, hogy kb. meddig lógjon be az elektróda, de olyan fasza szögből kaptam lencsevégre... Szóval annak a fém izének a végéig érjen az elektróda vége, s körülbelül a lángérzékelővel egy magasságban legyen. Ellenkező esetben nem lesz szikra... A szikra meglétének ellenőrzésére nem árt félig összeszerelni a technikát. A lángérzékelőt be kell csavarozni a helyére, a delejt cuccoló vezetéket meg rá kell biggyeszteni a gyújtóelektródára. Ekkor még nem kötelező a konvektorba helyezni. Klikk a szikráztatóra. Ha lent megjelenik a szikra, akkor jó. Ha nem... Akkor állítsuk közelebb a gyújtóelektródát a lángérzékelőhöz. Ha megjelenik a szikra, akkor már csak a rögzítő csavart kell meghúzni. Túlhúzás esetén eltörhet a kerámiaizé.
Ezen leírtak persze erre a gyűrűs megoldásra vonatkoznak. Van egy másik kivitel is, de arról most nem készítettem fényképet. Ott a gyújtóelektródát és a lángérzékelőt egy-egy 'drótdarab' tartja a helyén. No, ezeknek az eltávolításához kell az elején említett lapos (vagy kombinált) fogó. Ezen megoldásnál java részt semmit sem kell állítgatni a gyújtóelektródán, csak össze kell rakni. Aztán vagy jó lesz, vagy pedig nem...
Még mielőtt teljesen összerakná az ember a konvektort, nem árt portalanítani az égőfejet(?) is. Erre lehet használni sűrített levegőt is (lesz majd öröm és bódottág, me' mindenhol állni fog majd a por), én speciel egy porseprővel szoktam... Benyúlok elöl ezen a kis likon, végigsepregetem az egészet, két-háromszor leszedem a port a seprőről. Ez egy kissé arra hasonlít, mintha a kulcslukon keresztül festené ki az ember a lakást. De nem nagyon vészes mutatvány. Opcionálisan le lehet takarítani az égéstér külsejét, erre a legjobb megoldás egy nedves rongy. Azoknál az átlátszó izéknél (csillámlap) vigyázzunk, mert rohadtul könnyen törnek!
Ha ez készen van, akkor rakjuk a helyére az egész vackot, húzzuk meg a két lemezcsavart. Lehetőség szerint a körben elhelyezkedő tömítésre vigyázzunk, mert különben...
El lehet majd mennem a boltba ilyen vacakért... Filléres összeg, de akkor is bosszant. No, de ha minden rendben megy, s nem jár így a tömítés, akkor befejezhetjük a nagy művet. Gyújtóelektróda a helyén, lángérzékelő a helyén, jöhet a gázcső. Fél kézzel tartva, alul és felül lazán betekerjük a csavarokat. Lehetőleg ne kapassuk mellé őket, mert az ismét drága mulatság lenne. Szinte teljesen be lehet őket csavarni kézzel. Ezek után érzéssel visszahúzzuk a rögzítő csavarokat, s ellenőrizzük azt, hogy szivárog-e a gáz. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy meggyújtjuk az őrlángot, s körbeszaglásszuk az egész vackot. Aki nem bízik az orrában, az használhat habot is erre a célra. Én nem szoktam bízni az orromban, így folyékony szappan + víz kombinációját használom, ha semmi vész nincsen, akkor szárazra törlöm a nagy művet. De lehet kapni spéci habot is - a gázszerelők is ilyet használnak.
Kéményes konvektor esetében az első begyújtás előtt nézzük meg, hogy van-e huzatja a kéménynek. A 'szokásos' módszerrel ellenőrizhető, azaz kell egy szál gyufa és némi újságpapír. A színes-szagos magazinok és szórólapok többnyire alkalmatlanok erre a célra, keressünk egy fekete-fehér újságot. Esetleg egy szalvétát. Ha a kéménynek nincs huzata, akkor menten hívjunk a kéményseprőt, mert elképzelhető az, hogy az egész család lefekszik az operába CO mérgezést kap!
Kéményes konvektor esetében tilos hermetikusan záródó ajtókat és ablakokat beépíteni! Páraelszívóval egy légtérben erősen nem javallott a fűtés ezen módozata! A részletekről érdeklődjön kéményseprőjénél, tűzvédelmi ellenőrénél... De még beépítés előtt, mert amúgy nagy szopás leend a vége, meg egy szép nagy lik a falban.
Nos, aki nincs affinitása az ilyesmihez, az szóljon bátran egy gázszerelőnek. Jó pénzért mindent, s a fűtési szezon közepén lehet, hogy két-három nap alatt már oda is ér... Tehát gondoljunk már most a karbantartásra, ne közvetlenül akkor, amikor már tüzelni kelletik...
Kellemesen meleg, szén-monoxid mérgezéstől és gázszivárgástól mentes téli estét mindenkinek.
[a képek nem a legjobbak, de egy mobiltelefontól mit is várhat az ember...]
Utolsó kommentek