Olyan szépet álmodtam...
Valahol, valakikkel voltunk. Egy épületben, egy folyosón. S egyszer elkezdett mindenki menekülni, mondván, hogy itt van a halál, eljött értünk! Hát mit lehet tenni, az ember a sorsát úgy sem kerüli el, megnéztem már az emlegetettet. Mégiscsak ritkán lát effélét az ember. S a folyosón szembe jött zombinak látszó egyed, melyen egy kissé aszottak voltak az izmai és az inai - úgy félig bomlófélben. Napszemüvegben, ahogy illik. Cigi a szájában, a kávét szépen és nyugodtan kevergeti... Gyorsan rá is köszöntem, ahogyan manapság illik:
-Adjon isten Mester úr! Mi a helyzet? [agybafőbe dícsérés volt vala] Most megyünk el, vagy még egy picit várunk vele?
-Talán jövőre. Vagy utána. - Szólt a válasz. -De az is lehet, hogy egy kissé később.
-Aha, értem. Legyen inkább meglepetés?
-Hát legyen inkább meglepetés.
S ezután nekiállt valakinek panaszkodni, hogy miket mondtam neki, hogy szerintem mennyire illik a jelleméhez a napszemüvege, mely megjegyzés szerint 'szép sötét a szemüveged, mint a lelked'. Meg ilyesmik. Röhögve ébredtem fel a vekkerre...
Ez már biztos jele az elmebajnak.
Utolsó kommentek