Valamiért nem tetszenek az olyan orvosok által feltett kérdések, hogy "Mit gondol, képes lesz majd még egyáltalán munkába állni?" Meg az olyanok sem, hogy "Ki akarja használni az összes táppénzes idejét?"

Ha rajtam múlt volna, akkor már a baleset másnapján munkába álltam volna. De jelenleg még a bicebóca stádiumban vagyok, így nem hinném, hogy a napi 40-50 kilométer sétát bírná a lábam - különféle raklapokat húzogatva. A virágoskertet (inkább már gazoskert vagy csalános volt) röpke másfél hét alatt kigazoltam - nem volt húsz négyzetméter sem... Betartottam az orvos utasítását, annyit erőltettem a lábamat, amennyit elbírt. Jött egy jó és drága (inkább csak jó drága) ember, lenyesegette a felesleges gallyakat az eperfáról, hogy ne bassza szét a szomszéd tetőjét. Gyorsan össze is kötöztem  a rőzsét, ezzel elment három nap. Tegnap kimentem a fűkaszával a kertbe - végeztem már gyorsabban is ezzel a munkával és még mindig van...

A térdem olyan, mint a buci, de most, hogy rendesen terhelem a lábamat, észrevettem azt is, hogy nem csak  a térdem kuszálódott össze, hanem lentebb is rendesen. Nem vészes, csak mint egy fogfájás, ami minden rosszul sikerült lépésnél belenyilall. Utánanéztem a neten, a lábfej felépítésének, s így arra a konklúzióra jutottam - a bibis alkatrészekkel kapcsolatban, hogy jó eséllyel nem csak a lábujjaim törtek el akkor, hanem valami gáz van a sarokcsonttal, az ugrócsont környékén, illetve a láközépcsontokkal is. Fáj, mint a megveszekedett ménkű. Az, hogy most csont vagy ín, én ugyan látatlanba meg nem mondom, de szépen be szokott dagadni 1-3 óra mászkálás után.

De hát sebaj. Még talán három hónapig húzhatom táppénzen, utána meg tudja a nagy lompos, locsos, bozontos. De valamiért kurvára nem szeretném úgy végezni, hogy leszázalékolnak, vagy valami hasonló. Az egész életemben nem volt ennyi táppénzes napom - összesen. Ráadásul a mászkálás a lételemem. Az elmúlt hét-nyolc hónapot csak az ellenségeimnek kívánom.

S még mi lesz ezután? Mehetek-e vissza melózni, bírni fogom-e? Ha nem, akkor meg mi lesz? Egyáltalán tudok-e majd normálisan járni? Hol lehet majd munkahelyem - feltéve ha lesz? Sínen van az életem, mint József Attilának...