Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy áramszünet...
Kitekertük a kemencéből a kenyeret, minden más meg elkelt és berohadt - sebaj, az jó lesz majd kovászmagnak. Hozzátenném, hogy ez még akkor történt, amikor még télen is meleg volt a pékségben és nem szólt érte senki sem, ha az ember egy szál rövidgatyában rohangál a pékségben, neadjisten még meztélláb is. Akkortájt még kaptunk fizetést is, illetve nem éjfélkor kezdődött a délelőttös műszak...
Nos, rettent mód unatkoztam a negyedik óra elteltével. Mit is tehet ilyenkor az egyszeri pék, aki szinte még ki sem nőtt a gyermekkorból? Hát bizony kimegy az udvarra hóembert építeni. Közben jöttek valami látogatók is a másik üzembe, s bizton állíthatom, hogy pár fénykép azért készül arról az idiótáról, aki a mínuszok ellenére, szakadó hóesésben, meztélláb és rövidgatyában ép hóembert épít. Ha valakinél van elfekvőben egy másolat, az léccilécci küldje el...
Mondjuk, az első hóembert valami rosszindulatú élőlény szétrugdosta, pedig micsoda egy remekmű volt! Szénné égett kifliszeletekből a gombjai és a szemei, fél kenyérből sapka, az orra egynegyed kifli, a szája az egy egész, a fasza megy egy selejt franciakenyér volt. A második hóembert is elkezdte szétrugdosni valaki, de rejtelmes okokból kifolyólag abbahagyta. Bár a targoncás sokáig sántított, de olvadáskor kiderült az, hogy mi is történhetett. A hóember helyén maradt egy rakás tégla- és betondarab, amit valami szemétláda egy helyre gyűjtögetett az udvarról...
Utolsó kommentek