A változatosság gyönyörködtet. Ja. Reggel hazajövök és el kell döntenem, hogy aludjak inkább vagy egyek valamit. Néha eszem azért. Lepusztulok aludni, mert egyszerűen nem vagyok képes ébren maradni. Amikor délután felébredek, akkor vagy eszek, vagy nem. Ha ebédelek, akkor a vacsora még nem csúszik le. Tapasztaltam, hogy a munkahelyre kár is elemózsiát vinni, mert vagy röptében eszik az ember pár falatot - ami nekem nem fekszik mert utána fosok mint a murányi ló, vagy sehogy. Ami normális kaja van, az a beérkezésemig elfogy, utána meg ohne reá idő.
Itthon is nagyon haladok a munkákkal, mondhatni, hogy sehogyan sem. De hát ez mindegy is. Se energiám, sem pedig kedvem nincs valamit is csinálni. A heti hét nap éjszakázás, a váratlanul nyaralnielmenős kollégák miatt szabadnapról bemenős napok, a kapkodás, a fejetlenség - mind, mind hozzátesz egy kicsit ahhoz, hogy sokkal jobban érezzem magam e világban. Ezt is kellene csinálni, meg azt is, el kellene menni gyomirtóért, persze hatkor végzek, a boltok nyolckor nyitnak, szabadság az nyista...
Szóval változatos az életem. Mindennap más és más a dátum. Kellene már nyerni egy nagyobb összeget és leszarni az egész hóbelevancot, úgy - ahogy van.
Másik munkahely is terv szintjén létezik, de a szart a fosra nem szabad lecserélni. A be nem jelentés, a kifizetetlen munkaidők, a ledolgozott és ki nem fizetett túlórák - java részt ezt nyújtják a környékbeli munkahelyek. Kőmérges mellé még megérné elmenni anyagilag, de másért nem. Hiába a napi tíz-tizenötezer (bejelentve sem lenne sokszor az emberfia), ha 10-14 órákat kellene málenykij robotban tölteni. De lehetne még említeni a gumigyárat is, állítólag ott a munkával nincs baj, a fizetéssel pláne nincs, csak... Egy nyolc órás műszak ne tartana napi tizenhárom órát - oda-vissza utazással egybekötve.
Ezek mennek meg a bárányfelhők. Az összes faszom tele van mindennel.
Utolsó kommentek