Sokan vagyunk, de nem elegen! Erre jött rá a vezetőség, miután pár embert kirúgtak (főleg személyes bosszúból), illetve amikor pár ember elment nyugdíjba. Aztán elkezdtek felvenni ifjú, államilag támogatott titánokat.
Most ott tartunk, hogy még a Vagymi Zsuzsa is felmondott. Mert kurva jó is az, hogy annak ellenére, hogy a létszám megvan, a dolgozók valahogy nem akarnak gyarapodni. Nagyon jó érzés az, hogy van harminc melós, kilenc irodás, öt főnök, három takarító, meg pár három retardált barom, akiknél már az ember erősen gondolkozik, hogy miképpen lehetne jobban leegyszerűsíteni azt a mondatot, hogy "Igen." Plusz a sofőrök, akik megint más kategóriába tartoznak.
Nos, a péknek nem kell ész, ezt tartja a mondás. Pedig nem árt, ha van neki. Legalább is egyes pozíciók betöltésekor. Például nem árt, ha tud számolni. De amikor valaki ránézésre nem tudja eldönteni, hogy ez most húsz forma vagy éppen ötven... Ráadásul nekiáll megszámolni... Egyesével... Kétszer egymás után... Mert bonyolult az olyan képlet, ami túlmutat azon hogy 3*7-1=20... Aztán meg a három az számára páros szám... S tele van erővel, mert mindig úgy megy, mintha dinnyét cipelne - bár harminc kilóval nehezebb nálam, de a gurtnit aztán nem képes kirántani a tészta alól...
Fiatalok na. Nem képesek megérteni, hogy miért is baj az, ha egy rakás szarfostrágyát adnak ki a kezük közül - a késztermék helyett. Nem értik azt, hogy miért is baj a sós-köményes-vizes ládába belerakni a frissen kiégetett kenyeret, mert nem képes, vagy nem akarja felfogni, hogy az a szénné égett, lapos szarrakás az nem kell a halál faszának sem, nemhogy a vevőknek. Nem értik azt, hogy miért is sérelmezik azt a dolgozók, hogy ők csak enni, szarni, hugyozni és cigarettázni járnak be a munkahelyre. Meg néha kiugranak az öltözőbe, csevegni a faszbúkon keresztül a család többi tagjával. A többiek meg csinálják meg a létszám helyett is a munkát, mert azok éppen szarnak rá, vagy elmentek beszélgetni, vagy vacsorázni vannak harmadszor is...
De nem szabad beszólni nekik, mert kevesen vagyunk és amúgy is államilag támogatottak.
Szóval nem szabad nekik elmondani (negyedik-ötödik nekifutásra a ba'zdmeg már kezd kötőszóvá alakulni) azt, hogy mi is a baj a munkájukkal, de ha elmondjuk is nekik - nem értik. Ezek a jóemberek elvannak, s bár igaz, hogy lassan dolgoznak, de legalább nagyon szarul. A beszélgetés az viszont nagyon jól megy nekik. Biztosan voltak kommunikációs tréningen. Egyszerűen elvannak a meleg vízben, nem is akarnak dolgozni, nem is érdekli őket.
A vezetőség felé szánt szavakkal, melyben ki vannak fejtve ezen problémák, körülbelül annyira megy az emberfia, mint amikor a macskát repülni tanítja. Tudod, a macska makacs madár. Csak akkor repül, ha belerúg az ember.
Már úgy irgalmatlanul komolyan fontolgatom a dolgot, hogy felmondok a gecibe. Aztán majd vesznek fel államilag támogatott start-kártyás, rehabos cigányokat, akik az égvilágon semmit nem fognak csinálni. S ebből lesz az, hogy még aki tud is, akar is dolgozni, az is el fog húzni a sunyi picsába ettől a retkes, káoszba fulladó mocsodékból, amit az idióta vezetés, az idióta kettős mércéjével (nem szabad beszólni nekik) sikeresen létrehozott a frissen felvett idiótákkal együtt.
Aztán amikor már meglesz a létszám, csak ép a termelés nem fog elkészülni az életben sohasem, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy mi a bánatos, szarcsimbókokkal összekent faszért mentek el innen az emberek, hiszen csak szopniuk kellett volna azt a bánatos, szarcsimbókokkal összekent faszt, amire még nyomtak tejszínhabot is.
Hát igen, van egy kis bérfeszültség. Havi nyolcvanpárért meg sem álljál a meló végéig, ráadásul le is basznak érte, ha valami szar. A másik véglet meg a fasz- és pinavakargatás, mindenféle lebaszás nélkül. A bérezés, az nagyjából kiszámítható: minimálbér. Aztán a főcsőcsapcsonkkezelő fő-csoportvezetők szarnak az egészbe, nem érdekli őket semmi sem. Megkapják a maguk kis pénzecskéjét azért, amire tök alkalmatlanok. Az egyik, az két napra előre dolgozik, a másik meg szarik az egészre. Nesze bazdmeg munkamorál. Hát már én is leszarom.
Viszont a környéken rengeteg munkahell van üresen! Az egyik szarabb mint a másik! Vágóhídra udvaros -> hordd a beleket, tartsd rendben az udvart, minden reggel hétkor kezdés, du. ötkor befejezés. Kivéve szombat és vasárnap. De az sem baj, hogy csak papíron kell du. ötig lenni, mer' majd megoldjuk okosba'. De még az sem baj, ha szombaton és vasárnap is bejössz... Ja, be kellene ugrani az egyik hentes helyett, mert ketten nem jöttek be dolgozni... Későn reggel fél ötre... Operátor -> Nahát, baszod meg, ezek képesek megcsinálni egy-két óra túlmunkával a normát! Emeljük meg egy picit! Mondjuk a duplájára... Vendéglátós -> óránként négyszáz a zsebbe, mindössze csak napi tizenhat-tizennyolc órát kell dolgozni, de mi legalább néha fizetünk is! Ja, ha már így aláírtad, akkor még időben szólok, hogy ez a bruttó, mert húsz százalék az az enyém, mert jár.
Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor a cselédség rádöbben arra, hogy három ember munkáját egy végzi el egy fél fizetésért? Remélem mihamarabb, mert akkor itt olyan munkaerőhiány fog fellépni, hogy csuhajja. A 'gazda' meg majd mehet háromszáz forintos órabérért kapálni (az ex-cselédség meg majd stopperrel méri az időt, hogy hány perc alatt is ér ki a sor végére), szarért és húgyért (kakiért és pisiért) robotolni egész nap saját magának.
Tévedés ne essék, nem a kapitalizmus ellen vagyok. De ami van, az nem az. Ez egy államilag támogatott rabszolgatartásra sem hasonlító államforma, ami csak látszateredményeket képes produkálni. Vagy még azt sem.
Az elmúlt huszonöt évet ki kellene baszni a picsába, aztán aki a zsírosbödön közelében volt - azt is száműzni. Vagyonosodási vizsgálattal egybekötve.
Így, ebben a formában, ebben a felállásban ez az ország nem viszi semmire sem. Mert minden úgy szar, ahogy az illetik.
Ez egy befejezetlen poszt. Nincs mivel befejezni, hiszen nem látni a kiutat.
Utolsó kommentek