Vagy háromkerekűzik? A fassetuggya kéremszépen.
Szombaton mondom neki, most már tényleg itt az idő. Hideg van. Van a faszt. Tök jó az idő, szedelőzködjél és tanuld meg kormányozni azt a vasdarabot. De süt a nap. Süt a bánatot, csak világít, de amúgy sem nagyon, mert egy kissé el van borulva az ég. De nagyon süt a nap, majd holnap. Na jó. Nem azért basztunk ki az ablakon majd nyolcvanat, plusz a tároló neki (harmincpárezer), hogy ott rohadjon el, ahol van, anélkül, hogy egy percet is használtad volna. Fogom a flexet, összemetélem a gecibe és elviszem a méhtelepre - nem fog még az a szar is akadozni itt nekem.
Kivittem a flexet és hosszabbítót, még be sem kapcsoltam, már jött is... Várj egy picit, húzok cipőt és kabátot. Már nem mint ha összemetéltem volna, de kell az a pici ösztönzés...
Voltak kisebb gondok az ülésmagassággal, meg kellett tanulnia a felszállást (de mért ott akarod átrakni a lábad a vázon, ahol a legmagasabb? Felejtsd már el a rollerezést!). No, a felszállás megvolt, már kezdett rájönni. Aztán kezdődött a próbaút. Jaj, jaj, jaj! Ne a kiabálással törődjél, hanem a kormánnyal. Most én tolom a szutykot, te csak kormányozzál. Jobbra. Mondom, hogy jobbra! Most egy picit balra. Másik balra. Aha, itt márpedig meg fogunk fordulni, menjél csak bele a fűbe! Nem kell félni, nem dől el, csak le ne essél róla! Ja, billegni is fog az egész, mint varnyú a dögön, de nem kell betojni, tök biztonságos. Jaj, jaj, jaaaaj, ááá! Nem kiabál, kormányoz. No. Megy az. Másodszor már csak egy picikét esett pánikba.
Visszafele meg már alig bírtam vele lépést tartani.
Az utca végéig oda és vissza kétszer. Nem sok, nem sok, de több a semminél. Aztán jött a konklúzió. Én úgy elfáradtam, igaza lehetett a doktor úrnak. Nem szabadna bicikliznem a szívem miatt. Aha. De ez nem bicikli, hanem trike, csak nem fekvő. Mellesleg gondoltál már arra, hogy azért fáradtál el, mert majd másfél éve csak itthon toposzkálsz és jó napot kívánunk? Hamar el lehet ám szokni a fizikai igénybevételtől és te elszoktál tőle. Majd minap folytatjuk.
Amúgy egészen jól ment neki, csak még bátortalan - isten tartsa meg ezt a jó szokását, így csak nem töri össze magát. Ezzel a vacakkal elég nehéz elesni (de szerintem nem lehetetlen), kipróbáltam. Ugyanúgy dől a kanyarban, mint a bicikli, de itt sokkal intenzívebb az élmény, mert nem dől. Hát még amikor a két első kerék nincs egy síkban (lsd.:gödör, domb, ööö...). Engem is szabályos halálfélelelm fogott el (hát nem, de kezdtem gondolkozni az esés mikéntjén) az utcánk végén lévő buckákon áthaladva, meg a kapunk előtt a túl szorosra vett kanyarral kapcsolatban - aminek a vége a bal első kerék kátyúba szaladása volt. De mindezek ellenére nem ijedtem meg, csak beszartam (átvitt értelemben).
Na, a lényeg lényegében teljesen lényegtelenné lényegült, remélem még eleszi a fene manapság legalább Örzse ángyomhoz. Világ életében emberek között járt, és így a négy fal között... Rossz nézni. Jó volna, ha eljárna ebbe az istenverte faluba bevásárolni, meg ilyesmik. Azt sem bánom, ha nem vásárol be, csak takaroggyék már a civilizációba, mert így csak megpenészedik. Ja, kell fűzetnem egy váltós kereket... Meg vennem két fékkart az egy dupla helyett. Meg be kell kerítenem egy hátsó váltót is. NuVinci?
Amúgy meg...Erről a vasdarabról lenne szó:
Utolsó kommentek