Meló után bevergődtem a büfébe, gondoltam arra, hogy lezavarok egy sört. Jól esett. Miután így megalapoztam a pályát, kértem még egyet. Hát - nem azért, hogy dicsérjem, de nagyon szar íze volt annak az üveges borsodinak, két korty után leraktam a pultra, kértem helyette másikat - fizettem, mint a katonatiszt (azaz nem teljesen úgy, de hát ez már egy másik történet), jól esett. Közben elpofáztam az időt, kértem még egyet. Egy korty után az üveg lerakása következett. A tulaj fizette a következőt - pedig nem a csehót minősítettem, hanem a sört. Aztán irány haza. Utána meg az a finom sör, úgy gondolta, hogy eleget látott már ott lent és feljön.
Szerintem szarul volt lekupakolva az üveg. Mintha fokhagymás sört inna az ember - nagyon szar íze volt. Remélem, hogy azok a szeszegerek, akik szerint ennek semmi baja sincs, már ugyanúgy kidobták a felesleget - de csak azért, mert megitták azt a szart. A tulaj szerint is sör íze volt, de ő nem igazán szokott inni, tehát még a hideg lópisinek is sör íze lenne a számára. Kár, hogy Pötty nem volt itt - mert így engem néznek kekecnek.
Utolsó kommentek