Igen, még manapság is létezik olyan, hogy családközpontú munkahely. A családi pertpatvaroknak is vége lesz, mert ez egy olyan munkahely. A munkahely az egy nagy család, a főnök az apánk, a telephely meg az anyánk, s mint meg vagyon írva: tiszteld szüleidet, blabla. A feleségedet (férjedet) majd csak alkalmanként fogod látni, a így véget is ér az a sok pörlekedés odahaza. Néha még örülni is fog a purdé (Baaazd meg! Már ekkora?), hogy látja azt a nénit vagy bácsit, akit apunak vagy anyunak szokott szólítani.
Hát ja. Ide jutottunk, de ez így is van rendjén. Elmegyünk melóba hajnali éjfélkor, hazajövünk tíz-tizenegy tájékában, délben, ebéd után meg elmegyünk a másodállásba. Majd este beesünk az ágyba, oszt' jó napot. Másnap meg kezdődik minden elölről. Minden a legnagyobb rendben van.
S akinek ez szól: pusztuljatok meg a svájci bankszámlátokkal együtt. Remélhetőleg mielőbb szükség lesz arra, hogy egy kis pénzmagot levegyetek onnan, hiszen kell az egész családnak tölgyfa koporsóra, meg a családi mauzóleumra (aranyozott betűkkel a márványon).
Éjjen a rendszerváltás! (Hogy rohadna meg az unióval együtt ez a sok szarházi is...)
Utolsó kommentek