Ma speciel az adócsalásról akarok/fogok (ismét) írni.
Jelen pillanatban itt, Magyarország területén az adócsalás a pórnép szemében kibaszottul elfogadott egy határon belül. Sőt, még azon felül is, ha éppen az adott egyedről van szó, s a saját szemszögéből nézi a dolgokat... A munkáltatók oldaláról is erősen favorizálva van ez a téma, például a jogosulatlan ÁFA-visszatérítés is milliókat termelhet az adott emberkének.
Azelmúlthúszonegypárév folyamán folyamatosan nőttek az adóterhek, megy fel mindennek az ára, mint végbélkúp a segglyukba. A keresetek persze ezzel nem tartanak lépést, mert például a kilencvenes években egy kisboros húsz forint volt, addigra ez az összeg már a tízszeresére nőtt - vagy többre. De példa kedvéért említhettem volna a sört, a kenyeret, vagy valami más alapvető élelmiszert is. :] No, a keresetek bőven nem tízszereződtek meg, vagy csak papíron. Bár lehet az, hogy bruttóban tízszer annyit kap 'kézhez' az ember, de a nettó az elmúlt húsz évben olyan ötszörösére ha megnőtt. Ha valakit érdekel, akkor a Statisztikai hivatal honlapján találhat számszerű adatokat.
A munkáltató terhei sem kicsit növekedtek az elmúlthuszonévben, a mindenféle járulék, s adó miatt. Ennek folyamán (s az előző rendszer hagyatéka miatt) divatos manapság az adófizetés elsumákolása. Nekem sem mindegy, hogy havi hatvanat keresek, vagy száz fölött. Bár az utóbbi veszély nem igen fenyeget. S mi több, akkor sem fenyegetne ez a vész, ha a főnökség teljesen feketén fizetné az összes béreme, hiszen ha megemelné némileg a fizetésemet, ő akkor is ugyanannyit keresne rajta - vagy még többet...
Ez az egész semmitmondó okfejtés onnan villant be, hogy tavaly évzáró beszéd gyanánt megint a veszteségek kerültek szóba. Szóval idén is veszteségesek vagyunk. Mint az elmúlt húsz évben egyfolytában. Bár pár éve volt egy szerény tízmilliós haszna a cégnek, de sajnos az elment az akkori APEH felé. Azért még mindig félek megkérdezni a tulajdonosi szférát az ügyben, hogy ha már két évtizede veszteségesek vagyunk, akkor miféleképpen létezik még egyáltalán ez a nyamvadt cég?
Végül is ez az egész téma nem csak az anyagiakról szól. Csak egy szimpla morális kérdés, mely egy ördögi körben végződik.
Mi alapján várja el a munkás/vállalkozó/üzletember, hogy az állam oda költse el az adóforintokat, ahova azt a munkás/vállalkozó/üzletember szerint azt költeni kellene? Mi alapján várja el az állam azt, hogy mindenki tisztességgel fizesse az adóforintokat, mikor is a jéghegy csúcsát látva is milliárdok röpködnek (mindenféle látszat nélkül) magáncégek (és ezáltal magánemberek) zsebébe? Mi alapján várja el a munkás/vállalkozó/üzletember, tisztességes egészségügyi ellátást annak ellenére, hogy ő idén havi 6660 pénzt csenget be az államkasszába, noha van olyan általam ismert ember, kinek a elkölthető jövedelme bőven a hárommillió felett van - persze adómentesen?
Egyszerű a magyarázat. Mert az adók csalása, a kenőpénz, a munkáltató be nem jelentése, az ilyen-olyan közbeszerzési pályázatok mind-mind szerves részei az 'örökségünknek'. Rövid távon te is jól jársz számla és bejelentés nélkül, meg én is jól járok ezek nélkül.
Szinte mindenki sumákol a közösbe teendő dolgokkal, ámde elvárásai azok vannak. A politikusaink sem finnyásak akkor, ha pénzkeresetről van szó.
Végkövetkeztetés? Mindenki a másiktól várja el a világ megváltását. De jelen pillanatban az állam vezetésének és a közalkalmazottaknak kellene nyitniuk. Mert valakinek el kellene kezdenie a kitörést ebből a mindenkicsallopsikkasztmegvehető körből. Valakinek példát kell mutatniuk.
Csak egyszerűen... Nem kellene rossz példát mutatniuk a közembereknek, a minimálbéres, részmunkaidőben foglalkoztatott (vagy munkanélküli kisebbdzség) milliomosoknak a körmére kellene koppintani.
Mert mint egyszer már leírtam: Az adócsalás nálunk nemzeti sport.
Utolsó kommentek