Valaha nem is oly régen, itt Abszurdisztán berkein belül... Azaz most is... Él egy munkáltató, amely valójában nem is egy. Ez a munkáltató elvárja azt, hogy a dolgozói betartsák azt, mi nekik kötelességük a jog szerint. Ez a munkáltató Mutyiland földjén leledzik, a szeme mindent lát - hála a kamerarendszernek és a haveroknak besúgóknak. Véleménye szerint csak a munkavállalónak kell betartania a törvényt, hiszen ő megbízik a munkavállalóban, s elvárja hogy ez a bizalom kölcsönös legyen. Ám az, ki a munkát adja, az valahogyan sohasem érzi a jognak, a törvénynek és az erkölcsnek elkötelezve önnön magát, az mindig csak a kis ember gyengesége. Volt, van és lesz.
Megoldja okosba a fizetést (minimálbérre és részmunkaidőre bejelentve, a túlórákat meg zsebből fizeti - feltéve ha úgy tartja a kedve), s kinek ez nem tetszik, annak fel is út, meg le is út. Ha a cselédség háborogni merészelne, akkor kifejti neki a véleményét azzal kapcsolatban, hogy a cseléd nagyobbat fog szopni akkor, ha jogi útra tereli a dolgokat, mint az, ki a munkát adja nékik.
Hát dióhéjban ennyiről szól ma Magyarország területén a munkavállaló és munkáltató közti jogviszony.
Meglátásom szerint jelen pillanatban csak annak van esélye növelni a vagyonkáját, kinek már eleve 'került' némi kis pénzmag, illetve akiben semmiféle empátia, törődés és valódi felelősségérzet írmagja sem ütötte fel a fejét.
Az igazi munkáltatónak nem okoz lelkiismeret furdalást pár ember elbocsátása. Neki nem érdeke betartania az adózással kapcsolatos dolgokat, neki nem érdeke befizetni az adóforintokat, a járulékokat hozzájárulásokat, nem érdeke a munkaeszközök fejlesztése, neadjisten karbantartása. Ez utóbbiak mind-mind a profitból mennek el. Szóval az optimális munkáltató nem érdekelt a jogszabályok betartásában - legyen szó bármiről. Ámde a betartatásuk az meg már ismételten csak egy másik lapra tartoznak, hiszen ez érdekében áll. Az, hogy a culáger szerint azé' nem volt időben minden, mert
- Nincs fűtés,
- nincs meleg víz,
- nem jó (pl.) a dagasztógép, vagy a kemence,
az lényegtelen...
Szóval a felsoroltak mind-mind az alkalmazottak hibái és nem a vezetésé. Az, hogy egy pékségben szarrá lehet fagyni (másfél méter magasságban mintegy 18 C° van) és dől mindenhonnan az emberre (és a tésztára) a hideg... Az, hogy a forgóállványos kemencék olyan egyformán sütnek, hogy matt és nyers, nyers, fekete, jó, jó, nyers, elmegy, nyers, jó, jó fekete, itd. Lehetne ragozni kemencéről kemencére, lemezről lemezre a dolgokat - de nem érdemes. Az, hogy ha van meleg víz a dagasztáshoz, az isteni csudának fogható fel, az ha minden anyag megvan a dagasztáshoz, az is... Ez mind lényegtelen.
A dolgozónak bármi áron kötelessége megoldani a felmerülő problémákat. Ráadásul kötelessége lenyelnie a békát is. A dolgozó (aka.: munkavállaló) állandóan hőbörög mindenért, ahelyett, hogy örülne annak, hogy van munkahelye, s kap egy kevés pénzmagot is a melójáért cserébe.
Nos, jelen pillanatban kezdünk abba az irányba haladni, amit népmesékben úgy neveztek, hogy "kivéve a gyevi bírót!" Mert ez így van rendjén, s ha az alkalmazott nem képes megbízni a munkáltatóban, akkor ezt ő se várja el... De ez fordítva már teljesen elfogadott... S az, ki ezzel a megállapítással egyet ért, akkor az árulja már el nekem (legyen olyan kedves), hogy mi az isten holdkóros faszáért létezik a munkajog, a jog, a törvény és eleve a törvényhozói testület, a bíróság és népes társulata? Gondolom, hogy nem azért, hogy legyen kit etetni... Ha már a bizalomról szó esik... Vagy épp az érdekérvényesítésről...
Már eleve csak munkaszerződéssel kellene munkába állniuk a melósokkal, méghozzá olyannal, amiben minden kis bolhapöcsnyi nüansz ragozva van. Mondjuk nem ártana valami munkaköri leírás sem, mert az, hogy 'pék', 'kőműves', 'ács-állványozó', az egy elég tág fogalom. Á, mindegy is.
Kiskirályoknak dolgozik javarészt a melós, kényére és kedvére ki van szolgáltatva a munkáltatónak. S az, hogy ki mennyi törvényszegést enged meg az alkalmazottaknak (de az alkalmazó sem teljesen tiszteli a törvényt), az már csak a munkáltató egyéni szociális problémája.
Szerintem nem itt kellene tartanunk. A Jognak és a Jogszolgáltatásnak nem önmagáról kellene szólnia, s nem is arról, hogy kinek az unokabátyának az öccse van jóban a méltóságos hogyishívjáknak a mianevéjével. Inkább arról, hogy a leírtak mindenkire kötelező érvényűek. De most nem az van. Én... Nekem minek kell betartanom azt, ami a gyár tulajának nem kötelező?
FASZT.
Utolsó kommentek