[húz a malter - simítani még nem lehet]
Már vagy tizedik helyen olvasok arról, hogy "az új fény". Értem én azt, hogy nem lehet olyan bonyolult címet adni egy cikknek, hogy "A plazmonok csodás világa - egy új remény", vagy ilyesmi... Hiszen a plazmonok alkalmazhatóak a napelemgyártástól kezdve a gyógyászaton keresztül a mikrocsipekig bezárólag... S még ki tudja azt, hogy még ezen kívül mire is - ez utóbbi már a jövő zenéje.
De könyörgöm... Azért, mert egy 5-7 éve felfedezett effektus gyakorlati hasznára még csak most kezdenek rájönni a kutatók, s az egyik valami olyasmit nyilatkozik, hogy ez egy újfajta fényként képzelhető el... Azé' még nem kellene minden újságírónk szóról-szóra átvenni ezt. Mert ez nem egy új fény. Az új fény, az éppen most hagyja el a monitorod háttérvilágításában részt vevő atomokat s egészen addig lesz fény, mígnem el nem nyelődik az a szerencsétlen foton. Másodpercenként sokszor. De a plazmonok, azok nem nevezendőek "új fénynek."
De miről is lenne szó, s hogyan lehet ezt úgy kifejteni, hogy a laikusok is megértsék? Azokat nevezem itt laikusnak, kik szerint az áram másodpercenként ötvenszer megy oda és vissza az erőműtől a számítógépig. S ez még a felvilágosultabb fajtája az embereknek, azok, kiket még lehet, hogy érdekel is a csín-bín. Mert nem az a sok elektron halad ide és oda. Bár köztudott az, hogy az elektronok szállítják az energiát, de... De nem (csak) az elektronok áramlása ludas a villamosságban. Ezeknek a sebessége pl. rézhuzalban (sacc/kb) 2-3 centiméter másodpercenként. Vagy ilyesmi. Inkább úgy kell elképzelni a dolgot (a legtűrhetőbb hasonlat, mivel idáig találkoztam), mint otthon a vízcsapot. Ahogy kinyitja az ember a csapot, egyből folyik a víz. Noha nem most merték a melósok a kutakból, hanem már lehet, hogy 20-30 órája. Az egyik vízmolekula nyomja a másikat, az a harmadikat, aztán meg a sokadik a sokadikat. Oszt' van víz. Az elektromosság (villany, áram, delej, stb) esetéven is többnyire így megy a dolog, csak ott a víznyomást be kell helyettesíteni feszültséggel, a tömegáramot meg áramerősséggel... S így haladhat az elektromosság a vezetőben a (megközelítőleg) fény sebességével, noha a töltéshordozók csak pár centi/sec sebességgel képesek mozogni benne.
A fémek felületén keletkező felületi hullámok... A plazmonok... Szóval van a fémeknek valami olyan elektronjuk, ami elviszi a delejt az egyik helyről a másikra. Nincsenek kötésben (sem kovalensben, sem izében), csak úgy elcsellengenek a fémek rácsszerkezetében. Lehet, hogy ezért is lett szabad elektron a nevük... Nos ők a felelősek az elektromosság továbbításáért is. Viszont a fentebb említett plazmonokért is ezen elektronok a felelősek.
Bevezető gyanánt bátran el lehet hinni azt, hogy minél magasabb egy frekvencia (lsd.: rádiózás), annál inkább törekedik ezen energia arra, hogy a vezető felületén közlekedjen. Bár egy idő után a vezető kapacitása is bezavar az összképbe, de ezt inkább hagyjuk is, méghozzá két okból. Az egyik az, hogy nem tartozik a témához, a másik meg az, hogy én sem értem (mert még nem kellett megértenem). Ha valakit érdekel a téma, akkor keressen reá a "skin hatás" fedőnevű témára. A szabad elektronokat lehet ingerelni mágneses térrel is, illetve némely félvezető felhasználásával akár fénnyel, vagy hőmérséklet különbséggel. S így működnek az erőműveink is. Vagymi.
A plazmonok a fémek felületén haladó elektronhullámok. Jó hasonlat mi? No, de ezen hullámokat csekély mértékben érdekli az alatta elterülő fém ellenállása, a számítástechnikában jól ismert szivárgási áram és társai, hiszen nem vándorolnak a vezetőben, mert csak az energiájukat adják át egymásnak. Nem kell töltéseket átrendezni (mint a pécékben lévő alkatrészek esetében), viszont ha elindul a hullám, akkor az valahol véget is ér. Szóval nemigen kell tárolgatni.
Hmm. A hullám keltése (neem, nem voodoo mágia, azaz a 'hulla hopp!') a legegyszerűbben fénysugárral érhető el. Talán a legegyszerűbb megoldás az az, ha egy üvegdarabra gőzölnek egy pár nanométernyi (szó szerint átlátszó) fémréteget, s ez srégen megküldik valamiféle fényimpulzussal. A fény elnyelődik, a fém felületén hullák hullámok keletkeznek, melyek továbbítják a fény energiáját valahová. Ezt nevezik oly divatosan "új fénynek".
S bár hullaszerűen terjednek a plazmonok, de mégsem nevezhetőek fénynek. Bár mintha fotonkibocsátás lenne a vége... De. Mivel érdekes módon a plazmonokra is érvényes a fizika, így ezeknél is lehet a felületbe mart (égetett, öntött, etc) pöttyökkel befolyásolni az útját, hasonlóan a vízben keletkező hullámokhoz. Akit érdekel, rákergethet a diffrakcióra is. Ráadásul egyrészt hasonlóan is viselkedek mint az egyéb hullámok, hol felerősítik, hol pedig legyengítik egymást, s a non plus ultra: még kvantumos tulajdonsággal is bírnak... Ráadásul kisebb a hullámhegy-hullámvölgy kombó, mint az ugyanakkora energiájú fotoné.
Ezt össze kell adni, és így lesz a csokapik.
Utolsó kommentek