Aprónak tűnő, kicsiny kis bosszúságok. A nagyvilág történéseinek kavalkádjában annyit sem érnek, mint a hangya faszán lévő pörsenés.
De valahogy a fent említett számsor olyan makacs dolognak tűnik.
Mindig csak egy kicsivel nőnek azon terhek, mik az emberfia hátán landol.
Néha-néha nem sok választ el attól, hogy valakinek vagy valaminek félbetörjem a gerincét, letépjem a fejét és tüdejébe hugyozzak. Nem, sajnos nem átvitt értelemben értendő ez utóbbi mondat.
Néha alig tudok uralkodni magamon. Hja, ha megdögelendek vala? Oszt'? Szoroz? Leszarva? Ja.
Lehet, hogy egy pszichológus segítségét kell kérnem... Szégyenszemre... De előbb a beleiből fogok jósolni...
Utolsó kommentek