Mint köztudott, az interneten leledző dolgok olvasása néha-néha végtelen ciklusba megy át, azaz már csak ezt a bejegyzést elolvasom, már csak arra linkre rákukkantok, de még csak ezt... Így lehetséges az, hogy valahonnan elindulva kilyukadtam az úgynevezett "rocket stove" nevezetű izénél*.

Mielőtt valami megépítése és elkészítése elkezdődik, kell valami makettféleség is, mely jóval kisebb, olcsóbb. s ráadásul minden kacat kéznél van a megépítéséhez. Az sem baj, ha percek alatt el lehet készíteni.

A fatüzelésű izé alapelve szinte megegyezik a faelgázosító kazánokéval, annyi különbséggel, hogy nincs benne mindenféle elektronika, ventilátor, ráadásul elképzelhető az is, hogy nem kell hozzá a központi fűtéshez nélkülözhetetlen elemek garmadája. Továbbá némileg olcsóbb a kivitelezése...

Ha jól vettem ki a külföldi leírásokból... Szóval itt is a fa az üzemanyag, csak egy kissé másképpen ég el, mint a hagyományos tűzterű kályhákban, kazánokban. Ez utóbbiakban a fa többnyire nem ég el tökéletesen, a keletkező füstben rengeteg szén-monoxid, illetve egyéb 'félig elégett' gáz van, a koromról nem is beszélve, melyeknek az útja a levegőben, illetve a kéményben ér véget. Amennyiben nem a fa elégetése a cél, hanem füstgázoké, akkor jócskán kevesebb lesz a károsanyag-kibocsátás, tökéletesebb lesz az égés, meg ilyen nyalánkságok. Bár.. Ami a nagy előnye a konstrukciónak, az az egyik hátránya is. A fa önmagában úgy 350-400 C° környékén ég, de a füstgázok égési hőmérséklete akár 1000C° felett is alakulhat, tehát valami strapabíró anyag kelletik az égéstérhez, ami többnyire nem igazán olcsó mulatság.

Végül is az alapelvhez visszatérve... A fát első körben csak annyira hevítjük fel, éppen hogy csak égjen. Azután plusz levegő hozzáadásával elősegítjük a gázok (szinte) tökéletes oxidációját. Ezen kívül még felhasználjuk a kéményhatást, illetve a...

Sz'al a kísérleti 'konstrukcióhoz' felhasználtam egypár sörös dobozt (a jelek szerint egyszer használatos a szentem), illetve egy ~120 centi hosszú horganyzott csövet, melynek az átmérője megegyezik az esőcsatorna lefolyó csövekével. :) Terv szerint a sörösdoboz volt az égéstér... Továbbá a (jelen pillanat) kéményként is működő horganyzott cső megtámasztására felhasználtam egypár téglát is.

A sörösdobozba raktam pár szál rőzsét és mianevét gyújtósnak, meg egy lécdarabot. Hát el lehet képzelni azt, hogy ezzel a tűzrevalóval mekkora melegséget is lehet csinálni... And now: képek.

Ez akart lenni az égéstér.

A doboz megtömve

Már csak be kellett gyújtani...

Az égő gyufa bedugdosása után dőlt ki a sűrű füst a 'kéményen', de ez nem lehet véletlen, hiszen eleve felülről kellett volna meggyújtani a tüzelőt... De az meg macerás lett volna számomra. Amint a lángok sikeresen kikerültek az 'égéstérből', menten egy lángnyelv váltotta fel a füstöt. Az nem igazán lepett meg, hogy nem kell megfogni a 'kéményt', de amit láttam, az igen...

A csövön lévő horganyréteg maradéka látható a képen. Egy pöttyet megolvadt. Pedig ez még békebeli cső, kereken egy milliméter (meg egy kicsi) az oldalvastagsága. A támasztékul szolgáló téglákat még meg lehetett fogni puszta kézzel is, csak gyorsan el is kellett engedni...

Már csak az a kérdés, hogy miképpen lehet ebből biztonságos fűtést eszkábálni? Ráadásul olyat, hogy a kéményseprő vagy a tűzvédelmis csóka ne markolássza a szíve tájékát a kályha láttán?

*Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?