Avagy, a jóból is megárt a sok.
Mivel nekünk ki kell fizetni mindent, mit a cégtől hozunk... Elméletileg... S van egy olyan rossz szokásom, hogy nincs pénztárcám...Így az asztal sarkán szokott landolni minden apró. Hóközben válogatom a nagyját, aztán...
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer úgy fizetés előtt pár nappal... Csak ötforintosok maradtak. Ki is fizettem a két kenyeret becsülettel, volt is ám nagy zsémbeskedés az irodában - pénzszámolás közben biztos csuklott a mutter. Aztán jött ismét a hóvége, de még a fizuig kitartott a nagyja. Vettem belőle egy csokis kalácsot négynegyvenért. Másnap meg kenyeret háromkilencvenért. Az irodában nagy felháborodás követte a tettemet. A Pöttynek megtetszett a dolog. Azóta nem csak elviszi a cuccot, de még képes fizetni is érte. Már kettő vagy három kocsmát kifosztott az ötforintosokból. Én csak egy kimérést, egy dohányboltot,meg egy fél kocsmát - ez utóbbit Pöttyel közösen. Ezen felül ötösökben kérem mindenhol a visszajárót, ráadásul még váltani is hajlandó vagyok, ha van mit és van miből.
A Lackó már harmadik vagy negyedik nap felháborodva kérdezte, hogy "Honnan a rákból szerzitek ezt a kurva sok ötforintost?" Innen... Onnan... Pénz...
A kisfőnök asszonykája felelős a pénzügyekért, már ő is egy cseppet feszült volt a rengeteg sok pénztől, de ne már csak a termelőhelyiségben lévőknek legyen elbaszva minden napja, a mindenféle elbaszott kibaszásokkal,meg a baszakodás elbaszásának a kibaszásával... No, ő most szabadnapos. Izé... Szabadságon van, azaz nyaral. A tegnapi kenyérpénzt - bár nem számoltam össze, de egy kiló hetvenöt deka volt... Volt benne egy ezres is, a többi meg...
A Lackó meséli, hogy leadta a sok kreditet, és az Edit már fogta a fejét. Aztán összeszámolta a pénzt és megállapította azt, hogy hiányzik néhányszáz forint... A Lackó elment érte. "Tessék, itt van. Bocs, de már csak ilyenek vannak..." Az Edit megfogta a fejét a zacskó ötös láttán ("Édes istenem..."). S míg a Lackó ezt nekem mesélte, megjelent főnökünk is. "Minden rendben van? Mindenki kifizet mindent rendesen?" Lacikám se köpni, sem nyelni nem tudott, valamiért fojtogatta a röhögés - ez annak tényében nem is volt olyan furcsa,hogy vitték volna a bankba a pénzt, a Gyula felkapta, elindult és a szatyor visszarántotta. "Mi a faszom van ebben?" "Pénz..." Ez utóbbit az Edit mondta, eléggé lehangoltan.
A jó kolléga nem csak ígér, be is tart. Már meg lettünk fenyegetve, hogy a zsebbőlkredit (természetesen nálunk nincs is ilyesmi) legközelebb ötösökbe lesz kifizetve. Sejj, négyezerhatszáz ötforintosból mennyi kenyeret és csokiskalácsot lehet majd venni...
[tudjátok, mint a babkonzerv és az AI]
Utolsó kommentek